KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös föld

Gelencsér Gábor

Magyar, 1982. Rendezte: Vitézy László. Szereplők: Németh Imre, Németh Imréné. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc.

 

Vitézy László dokudrámája témáját és stílusát tekintve egyaránt a hetvenes évek társadalomkritikai kisrealizmusának jellegzetes terméke. Az „uralkodó osztályt”, azaz a munkásságot elnyomó pártbürokrácia bírálata nyílt és kérlelhetetlen: a falujában bauxitot találó egyszerű bányászt erkölcsi és anyagi értelemben kisemmizik a gazdasági, politikai és az előbbiek által irányított mediális hatalmak (ami akkortájt egyenlő volt a tévéhíradóval). A gépezet annyira olajozottan működik, hogy Vitézy és a film írója, Dárday István jókora kihagyásokkal, számos szereplővel adhatja elő az egymásra épülő konfliktusokat halmozó szövevényes történetet. Úgy tűnik, a „nehéz emberek” sorsa ismerős példázat a hatvanas évek óta, legfeljebb az értelmiségi feltalálóktól szélesedett ki a Kohlhaas Mihályok társadalmi palettája az egyszerű „megtalálókig” (jellegzetes motívumként a bányász disznói túrják ki faluja határában a KGST-nek különösen értékes hazai ércet).

Hasonló olajozottsággal működik a film formanyelve: a hetvenes évek Budapesti Iskolájának szellemében alkotják meg az amatőr szereplők a civil életükből vélhetően ismerős helyzeteket és karaktereket. Ám a Vörös föld annyira pontosan felépített történet, hogy kevés teret nyújt a spontán reakcióknak, így aztán a közreműködők valóban játszanak, s nem pedig élnek a vásznon. Mindennek következtében a film inkább tanulságos, semmint megrendítő. A tanulságok között azonban több is akad, ráadásul az egyik a mai néző számára különösen felértékelődik. Nem elég, hogy a szegény bányászt megfosztják a bauxitlelőhely felfedezéséért járó dicsőségtől, a külszíni fejtés miatt még a faluját is felszámolják. Emiatt saját közössége szembefordul vele, miközben ő ugyanúgy szenvedő alanya az eseményeknek, hiszen neki is el kell hagynia otthonát. A falu ledózerolásának képei tehát kitágítják a film gondolatiságát, összetettebbé formálják a főhős konfliktusát, aki nemcsak a rendszernek, hanem a természet kizsákmányolásának is az áldozata lesz. Mindent átható egzisztenciális kiszolgáltatottságot fejez ki a film végén munkaruhába átöltöző férfi a korban – és a dokumentarizmusban – szokatlan „full frontal nude” ábrázolása.

A kiadvány külön bekezdést érdemlő extrája a rendező 1976-os rövid-dokumentumfilmje, a Mecénások. A művészet/művészek és „a dolgozó nép” viszonyát taglaló esettanulmány olyasfajta kérdésekről beszél, amilyeneket manapság már fel sem merünk tenni. Ha érezhetünk valamiért nosztalgiát a Kádár-kor iránt, akkor az a kultúra fontosságába vetett kétségtelenül naiv hit. S ha netán megmosolyognánk a közönségtalálkozó lehangoló élménye miatt könnyeivel küszködő képzőművészt, gondolkodjunk el kicsit: lehet, mi is sírva fakadunk…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12088