KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vinyan – Az elveszett lelkek

Sepsi László

Vinyan­ – francia-belga-angol-ausztrál, 2008. Rendezte: Fabrice Du Welz. Írta: Oliver Blackburn, Fabrice Du Welz és David Greig. Kép: Benoît Debie. Zene: François Eudes. Szereplők: Emmanuelle Béart (Jeanne), Rufus Sewell (Paul), Julie Dreyfus (Kim), Petch Osathanugrah (Gao Thaksin). Gyártó: K2 SA / One Eyed / Pilchard. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 96 perc.

Habár a rendezői székben a nálunk is bemutatott Pokoljárást jegyző Fabrice Du Welz ült, a Vinyan valójában három fiatal író-rendező közös munkája: Du Welz mellett szkriptért a Ronda ügy humortalan verziójaként is felfogható Donkey Punch-csal dobbantott Oliver Blackburn és a The Architect visszafogott szociodrámája alapjául szolgáló színdarab szerzője, David Greig a felelős. Jelen film bizonyos értelemben az eddigi életművek összegzése: mind a skót Greig, mind pedig a brit Blackburn előző alkotásai társadalomkritikai éllel felvértezett munkák voltak – a partikultúra ostorozásától a gettóbeli osztálykonfliktusok taglalásáig – és a Pokoljárás is látványosan építkezett a hetvenes évek amerikai szociohorrorjának hagyományaiból. Így a Vinyan az eddigiekben felvetett problémák univerzális szintézisének megfogalmazása, ahol a posztkoloniális szorongásra, illetve az európai felső-középosztály kritikájára kerül a hangsúly, hanekei szikár távolságtartás helyett szürrealizmusba hajló misztikumban feloldva a három fiatal forgatókönyvíró preferálta problémákat.

Az elveszett gyermeküket Burmában kereső házaspár kutatása fokozatosan válik egyre mitikusabb utazássá saját félelmeik és a párás esőerdők mélyére: Du Welz filmje szakít a kortárs francia horror zsigeri borzalmaival, hogy a Ne nézz visszá!-t idéző, lassú folyású (tan)meséje a test roncsolása helyett egy párkapcsolat széthullásának és a hősnőn elhatalmasodó monománia stációinak bemutatásával sokkoljon. De a vonzó koncepció ellenére a Vinyan félsiker: a lassítva pergő, fülledt trópusi rémálom csak kevéssé ellensúlyozza a papírvékony cselekményből és a kissé direkt módon kínálkozó olvasatból fakadó hiányérzetet. Az emlékezetes finálét megelőző, időhúzásnak tetsző kerülők atmoszférájukkal ugyan képesek fogva tartani nézőjüket, hogy az utolsó képkockák láttán mégis nyilvánvalóvá váljon – kivételesen maga az utazás volt a legkevésbé izgalmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10178