KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kígyótojás

Gelencsér Gábor

Serpent’s Egg – német–amerikai, 1977. Rendezte: Ingmar Bergman. Szereplők: David Carradine, Liv Ullmann, Heinz Bennent. Forgalmazó: Fantasy Film. 120 perc.

Kivételes pillanat Ingmar Bergman hatalmas életművében: a Kígyótojás történelmi film. Berlin 1923-ban nem a képzelet színpada, mint múltban játszódó filmjeiben, a vígjátékoktól a misztériumokig, hanem a XX. század botrányának, a fasizmusnak, a második világháborúnak, a holokausztnak az eredetvidéke. A félelem, a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság időszaka, a katasztrófa előérzete. Hitler puccskísérlete még kudarcba fullad, az emberi faj megtisztításán dolgozó tudós magával is végez – az összeomlás jelei azonban félreérthetetlenek. A társadalom beteg. S beteg, űzött, magányos, szorongó, kitett pária benne az egyén is. Az Istentől elhagyott ember, ezúttal a történelem színpadán – nem csoda, hogy Bergman elvont témája a konkrétabb közegben sikeres filmet ígért: Dino de Laurentiis produkciójában nagyköltségvetésű film készült a müncheni Bavaria Stúdióban, amerikai sztárral a főszerepben.

Bergmannak ráadásul személyes motivációja is volt a történethez. A Laterna Magicában elmeséli 1934-es németországi élményét, amikor 16 éves cseregyerekként kamasz lelkét elvarázsolta a hőskultusz eszménye, s amiért a háború után évekig bűntudat gyötörte. S a múlt mellett személyes motivációt jelentett a forgatás időszaka is: az adóügyi támadások elől hazájából elmenekült rendező lelkileg legalábbis az üldözöttség húszas évekhez hasonló állapotát élte meg az idegen környezetben. A Kígyótojás saját bevallása szerint mégis kudarc. A szakmai okok nyilvánvalóak, ráadásul Bergman kitűnő önelemzőként eleszi kritikusai kenyerét. Az először A csendben oly kifejezően megformált nyomasztó város képe ezúttal egy méregdrága díszlet formájában valóságos jelleget ölt – s ezzel elveszíti éppen azonosíthatatlanságából fakadó erejét. A másik már Bergman művészetében ritkább és meglepőbb dramaturgiai probléma: a sorsából kizuhanó, testvérét, munkáját, kapcsolatait elvesztő egykori artista történetébe bizonytalanul és megkésve kapcsolódik bele az eleve sematikus „őrült tudós” motívuma, hogy végül egy bűnügyi történet logikájával oldja meg a személyes drámát.

A Kígyótojás ezzel együtt a hasonló tematikájú filmek méltó darabja, a Kabarétól a Berlin, Alexanderplatzon át a Hanussenig. Ám hogy mi hiányzik belőle Bergmanból, azt jól mutatja egy rövid jelenet. A főhős özvegyen maradt sógornője kétségbeesésében a gyónástól várna segítséget. A fáradt, űzött papnak csak egy rövid tanácsra futja: Isten távol került tőlünk, egymáson kell segítenünk, mondja, majd fásultságáért bocsánatot kérve kisiet a templomból…

Extrák: werk; audiókommentár David Carradine közreműködésével; előzetesek és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10186