KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Orosz sci-fi

Az Avatar mintái

Na’vik mindenütt

Roboz Gábor

Ki fedezte fel a Pandorát és kék bennszülötteit: a Sztrugackij testvérek, Poul Anderson? James Cameron filmje plágiumvádak kereszttüzében.

 

Az Avatar páratlan anyagi sikerét valamelyest beárnyékolja a tény, hogy az utóbbi időben jócskán megszaporodtak a film rendezőjét plagizálással gyanúsító vélemények. Ez nem először fordul elő Cameron karrierje során: a Terminátor – A halálosztó esetében például Harlan Ellison perelte be a gyártó céget, mert állítása szerint a film forgatókönyvét két általa írt Végtelen határok-epizód ihlette. A szerző némi anyagi kártérítés mellett azt is elérte, hogy felkerüljön a neve a stáblistára.

Cameront az Avatar kapcsán legelőször is az a vád érte, hogy 3D-s blockbustere igencsak adósa a Sztrugackij fivérek munkásságának, ami egyébként már alapjául szolgált hivatalos adaptációknak is (Tarkovszkij a Piknik az árokparton című elbeszélés alapján forgatta a Sztalkert, a Lakott sziget című regényből pedig 2008-ban készült kétrészes mozifilm). Mint arra az orosz nézők hamar rámutattak (a Komszomolszkaja Pravda nevű újság még egy egész oldalas összehasonlítást is szentelt az ügynek), kínos hasonlóságok fedezhetők fel az epikus sci-fi és a testvérpár úgynevezett „Delelő Univerzumában” (Noon Universe) játszódó, 1960-as években indult regényfolyam képviselői között. Sztrugackijék ugyancsak Pandora névre keresztelt planétáján hasonlóan sűrű a növényzet és meleg az éghajlat, az események szintén a 22. században zajlanak, és sokan a könyvek „Nava” néven megjelenő figuráját is összekapcsolták a filmbeli Na’vi fajjal. Mindazonáltal – mint arra a fent említett lap összehasonlító cikke rávilágít – a különbségekről sem szabad elfeledkezni: a Sztrugackij fivérek fiktív bolygóján például két emberszabású faj él, virágzik az élet, beteljesül az egyenlőség és szabadság utópiája. A Delelő Univerzum Földjén beköszöntött a jólét, és a fizikai munka nagyrészt szükségtelenné vált. A hagyományos fizetőeszközökkel szemben felértékelődött a tudás szerepe. (A filmben ugyan anyabolygónk csak utalás-szinten jelenik meg, ám ebből az derül ki, hogy a Föld nincs valami rózsás állapotban.)

Szentpétervár elkötelezett kommunistáit nem hatja meg Cameron azon állítása, hogy a forgatókönyvet 1994-ben kezdte el írni saját ötlete alapján, és évekig dolgozott rajta, miközben várta, hogy elérjék a film elkészítéséhez szükséges technológiai szintet. Dimitrij Frolov (a Szlancevszkava RK KPLO tagja) szerint „hamisítatlan rablásról, a szocialista szellemi tulajdon eltulajdonításáról van szó; nemzetközi letartóztatási parancsot követelünk Mr. Cameron ellen!”. Jekatyerina Petrova (a Volkov RK KPLO titkára) még keményebben fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „ez a jenki gazember gátlástalanul lopott már nem élő orosz művészek, az író Jefremov és Bulicsov, meg a rendező Pavel Arszenov munkáiból. A gengszter Cameron fürdik a pénzben, pedig be kéne varrni a sittre, aztán nézhetne Obama meg az egész klikkje!”. A felháborodott oroszok ráadásul azzal is megvádolták a rendezőt, hogy nyugtalanító megjelenésű, kék lényei miatt nem alszanak jól a gyerekek, akiknek szülei így feszültek lesznek, vagyis nem tudnak rendesen teljesíteni a munkahelyükön.

Ugyanakkor még az oroszoknál sem kiabál mindenki kígyót-békát Cameronra. Andresz Tamm (a KPLO észt emigráns tagja) szerint „nincs szükség letartóztatási parancsra. Elég lenne kitoloncolni pár agresszív amerikai diplomatát az országunkból, meg úttörőházat csinálni a szentpétervári amerikai konzulátus épületéből . Jurij Glagyilsikov filmkritikus pedig úgy gondolja, hogy „az Avatar sok rétegű, politikai áthallásokkal is rendelkező film, és nyilván találhatunk hasonlóságokat közte és Sztrugackijék regényei között, de ezek szerintem elhanyagolhatók”.

A legnyugodtabb hangot furcsamód maga Borisz Sztrugackij üti meg, a testvérpár még élő tagja (fivére, Arkagyij 1991-ben hunyt el), akinek nyilatkozata talán pontot tehet a túldimenzionált ügy végére. „Személy szerint a bolygó nevén és környezeti adottságain túl nem igazán látok komolyabb hasonlóságot a regények és a film között. Egyébként nem is láttam az Avatart, és soha nem vádoltam a készítőket plágiummal. Fogalmam sincs, hogy ki és miért kezdte el terjeszteni a világhálón a pletykát, hogy kampányolok az alkotók ellen, de ez egyszerűen nem igaz. Éljen az Internet, a megbízható információk forrása!”.

Az Avatar apropóján egy másik ismert sci-fi szerző neve is előkerült, akinek kapcsán jóval megalapozottabbnak tűnik a plágium gyanúja. A műfaj aranykorának egyik meghatározó képviselőjeként számon tartott Poul Anderson Nevezz Joe-nak című – eredetileg 1957-ben megjelent – novellája szintén egy deréktól lefelé bénult férfi történetét meséli el. A tolószékes Ed Anglesey ugyancsak telepatikus kapcsolatban áll Joe nevű, kék bőrű – igaz, négylábú – avatárjával, akit egy kijelzőkkel teli vezérlőfülkéből irányít a gondolatai segítségével a viharos Jupiteren. A filmbeli Jake Sullyhoz hasonlóan Anglesey is örömét leli abban, hogy a technológiának hála, újra mozoghat: viaskodik a bolygó szörnyetegeivel, és lassacskán új otthonra talál az idegen planétán – és az életerős kentaur-testben. Különös véletlen, hogy Andersonnak van egy The Avatar című regénye is, bár ennek története Cameron munkája helyett egy másik népszerű science fiction-filmet idéz. Az 1978-as keltezésű könyv sztorija szerint egy („a Mások” névre keresztelt) idegen faj a távoli múltban örökül hagyott az emberiségnek egy kaput, amin keresztül eljuthatunk a galaxis még fel nem fedezett csillagrendszereibe.

Cameron filmjét ugyanakkor nem csak neves sci-fi szerzők munkái kapcsán ostorozták. Az Avatart ugyanis sokan a Pocahontasszal is összefüggésbe hozták, mondván, mindkét mese egy fehér férfiről szól, aki beleszeret egy bennszülött lányba, miközben a társai kifosztják a lány otthonának természeti kincseit. Felmerült továbbá az a gondolat is, hogy Cameron műve a Delgo című animációs film koppintása, ami 2008 decemberében – tehát egy évvel az Avatar bemutatója előtt – került a mozikba. A szintén egy faj új bolygóra költözését követő viszálykodásra építő film ugyancsak szerepeltet fajok közötti szerelmet és repülő hátasokként megjelenő lényeket, ráadásul látványvilágát tekintve is kimutathatók bizonyos hasonlóságok az Avatarral.

Ami az utóbbit illeti, Cameron munkája kapcsán a japán Hayao Miyazaki A vándorló palotája is előkerült, mint a filmbeli lebegő hegyek mozgóképes forrása, a rendező állítása szerint azonban ezeket a tájelemeket a kínai Huangshan-hegy és a Jiuzhaigou-völgy ihlette. Egyes szemfüles nézők még a World of Warcraft című számítógépes játékot is felírták a „nem hivatalos források” egyre csak hízó listájára. Állításuk szerint egyes filmbeli (az állatok és a vadászok közötti) viszonyok megfeleltethetőek a WoW-beli kapcsolatoknak, sőt, szövegszintű azonosságok is kimutathatók (a vadak elejtésénél állítólag ugyanazok a szavak hangzanak el), ráadásul újabb közös jegyet jelent a mindkét műben megjelenő „életfa” is. Cameron ugyanakkor kitartóan tagad, és ha szóba kerül az inspiráció kérdése, legfeljebb a Farkasokkal táncolóra és az At Play in the Fields of the Lord (Játék az Úristen pályáján) című filmre hivatkozik

A fentiekhez érdemes hozzátenni, hogy az Avatar nem csak széles körben ismert alkotásokkal rokonítható, erről tanúskodik legalábbis a Zhou Shaomou felől érkező vád. A kínai író azzal került be az internetes köztudatba, hogy állítása szerint Cameron derekasan kifosztotta A kék varjak meséje (Tale of the Blue Crows) című 1997-es, a világhálón terjesztett sci-fi regényét. „Az Avatar cselekménye 80%-ban egyezik a könyvemével. Az én történetemben hat asztronauta utazik el egy távoli bolygóra, amit kék bőrű lények laknak, és az út 6 évig tart, Cameron filmjében pedig 5 év, 9 hónap, 22 napig. Ez nem lehet véletlen.” A szerzőnek azonban ez idáig nem sikerült perre vinnie az ügyet. „Tisztában vagyok vele, hogy ismeretlen írónak számítok, de ami jár, az jár. Az interneten több mint tízmillió ember olvasta el a könyvem, mégsem találok támogatót. Mindenki azt kérdezi, hogy ugyan miért lopna Cameron egy magamfajta ismeretlen valakitől. Erre én azt kérdezem: miért ne?”.

A fenti lista minden bizonnyal tovább bővíthető, és függetlenül attól, hogy jogosak-e a vádak, egyvalami kétségtelen: az Avatar diadalmenetének semmi sem állhat útjába.


Források: Guardian, ABC News, Taipei Times, charter97.org, starpulse.com, Digital Spy, io9.com


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 32-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10226