|
|
|
MoziSzex és New York 2Alföldi Nóra
Sex and the City 2 – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Michael Patrick King. Kép: John Thomas. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Sarah Jessica Parker (Carrie Bradshaw), Kristin Davis (Charlotte), Cynthia Nixon (Miranda), Kim Cattrall (Samantha), Chris Noth (Mr. Big). Gyártó: HBO / New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 148 perc. Szerényebb kvalitású franchaiseok producereinek semmi okuk az aggodalomra: amíg fel tudják villantani a pénzt hozó ászokat (lásd Alkonyat – több mint egy tucat attraktív szívtipró, Transformers - több mint két tucat dögös játékrobot), a célközönség vevő lesz produkcióikra. A Szex és New York 2 rendezője, Michael Patrick King sem tudja elszámolni magát, annak ellenére, hogy másodszorra töri szilánkosra a kultsorozat rajongóinak szívét, biztos lehet benne, hogy harmadszorra is bedőlnek majd neki – amíg a csini ruhák a helyükön vannak, a szereplők pedig felvillantják karaktereik halovány árnyékát, menni fog a szekér.
Cselekmény nincs, a markáns sztori hiányát pótolják az újszerű televíziós áthallások: Carrie Bradshaw barátaival a hétköznapok elől egy Abu-Dhabi-i utazásba menekül, melynek hosszú panorámaképei, egzotikus kalandjai a Travel Channel bármelyik műsorsávján ütőképesek lennének. A látvány élvezetét reklámok helyett szokványos csipp-csupp ügyek szakítják meg: klimaxos hőhullámok és meleg-esküvő, laposodó házasélet és a nagymellű bébiszitter – minden megy tehát a maga útján, csak éppen minden (így az altáji viccek és a kínzó üresség) sokkal nagyobb és csillogóbb. Ha valaki még a boldogságos együtténeklés után is kételkedne a női nem letaglózó erejében, azt egészen biztosan meggyőzi majd az arab értékrendet vehemensen támadó pórias feminizmus mely legalább annyira ordenáré és visszatetszést szülő, mint azok a gyógycipőkben lejtő androgün harcosok, akik a női egyenjogúság zászlaját lobogtatva tiltakoznak a felláció ellen. A Szex és New York második része nem annyira az eredeti sorozat, sokkal inkább a Griswald-család Európai vakációjának szellemiségét hordozza magában. Ebből a perspektívából nézve azonban csak egy közepes geronto-vígjáték státuszig jut. Itt az ideje, hogy az alkotók új rendezőt keressenek: a Farrelly-testvérek stílszerűek lennének.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1461 átlag: 5.35 |
 |
|
|
|
