KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marmaduke

Varró Attila

Marmaduke­ – amerikai, 2010. Rendezte: Tom Dey. Írta: Tim Rasmussen, Vince Di Meglio. Kép: Greg Gardiner. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Lee Pace (Phil), Judy Greer (Debbie), William H. Macy (Twombly). Gyártó: Twentieth Century Fox / Regency. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.

A világ legnemesebb kutyafajtájaként számon tartott német dog hollywoodi reprezentációja két alapvető típusba sorolható, mégpedig szőrszín szerint: amennyiben a dog koromfekete, úgy párban kíséri a film sötétlelkű antagonistáját, amennyiben viszont sárga, filmkomédiák mókás családi kedvence lehet, fokozott nyálelválasztással, valamint határtalan hiperaktivitással súlyosbított mozgáskoordinációs zavarokkal. A Hanna-Barbera rajzfilmek csekélyértelmű ebizódistáitól (Jetsons, Scooby-Doo) a Disney Rút kistacsijának identitászavaros kamaszkutyáján át az Eb a titka mindennek mafla betörővadászáig tartó dog-karrierív idén jutott el tetőpontjára: az ötfős gazdi-famíliával Kaliforniába költözött Marmaduke beilleszkedés-történetének immár nem csupán abszolút sztárja, de narrátora is egyben, aki digitális szájmozgás kíséretében kommentálhatja – egyenesen a nézőknek címezve – saját kalandjait.

Tekintve, hogy a Marmaduke alapja népszerű képregény-széria, a digitális felületkezelés némiképpen indokolt (ámbár a finálé CGI-össztáncát még ez sem menti): miként a Garfield-játékfilmek esetében, a főhős ezúttal sem valódi állat, csupán annak elrajzolt és sorozatgyártott karikatúrája. Tom Dey (Új csapás) alkotógárdája azonban elköveti a legbutább szarvashibát, amit egy állatmese Ezópusz óta elkövethet: négylábú hőseit csupán kelléknek használja egy ezerszer látott ember-történet újracsomagolásához. A Marmaduke modelljeként így aztán a brat pack-filmek és a Tizenéves farkasember szolgáltak, kajla hőse a gimnáziumi közegben egy csapásra alfahímmé váló kutyaütő, akit elvakít a frissen jött népszerűség: a film négylábú menazsériája a gimis kasztok szerint szerveződik, eseményei a kaliforniai kamaszélet ebleképezései (medencés buliktól a szörfpárbajig), konfliktusai tinirománcok, szülői nézeteltérések kutyabőrben. A komikum hajtóerejét ez a gyorsan kifulladó párhuzam adja, megspékelve kínos szóviccekkel és néhány végbélszél-élccel – a sárga dog-komédiák eddigi mélypontja nem csupán a fajta hírnevén ejt otromba sárfoltot, de markáns célközönséget sem kapart magának a tinivígjátékok szeméttelepén, hacsak a fejlődésben visszamaradt középiskolások kutyabarát-klubjait nem tekintjük annak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10290