KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mártírok

Pápai Zsolt

Martyrs – francia, 2008. Rendezte és írta: Pascal Laugier. Kép: Stéphane Martin, Nathalie Moliavko-Visotzky. Zene: Alex és Willie Cortés. Szereplők: Morjana Alaoui (Anna), Myléne Jampanoi (Lucie), Robert Toupin (Apa), Xavier Dolan (Antoine). Gyártó: Canal Horizons / CinéCinema / Wild Bunch. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 99 perc.

A kortárs francia horror-reneszánsz reprezentánsában vásári rémisztgetés vegyül metafizikai tartalmakkal. A Mártírok egyszerre idézi az egyetemes horrorhistória legvacakabb gore-jait, néhány minőségi távol-keleti borzalomszimfóniát, sőt távolról Tarkovszkijt is, ráadásul nem sok választja el attól, hogy ezek a különböző eredetű inspirációk egységbe szervesüljenek benne. Ez így máris szép teljesítmény, és Pascal Laugier rendező külön érdeme, hogy elegánsan egyensúlyozik természetfeletti horror és reálhorror között.

A középpontban a gyermekként szörnyű kínokat átélt két fiatal lány, Lucie és Anna áll, akik életük traumatikus epizódjai után tizenöt évvel sem képesek regenerálódni, bosszút esküsznek hát. A film első fele professzionális kivitelű amatőrhorror: professzionális a megmozgatott filmnyelvi apparátus és sokkeffektus-arzenál okán, és amatőr, mivel a trancsírterror egy idő után már egyáltalán nem érdekes, sőt irritáló. Önmagában a koponyalékelés, öncsonkítás, hátból szíjhasítás nincs ellenemre, de negyven percig egész egyszerűen unalmas olyan jeleneteket nézi, amelyekben minden szereplő nyög, kiabál vagy szipog, vért izzad, de soha nem törölközik.

A történet második felében szerencsére a borzongatás szubtilisebb válfajaival él a szerző, és végeredményben igazi ínyencmozit körít. Az amolyan passzív sztalkerré alakult Anna sorsának elbeszélésekor még limitáltabb a dialógushasználat, mint előzőleg volt, továbbá a történet helyszíne lényegében egyetlen cellára szűkül, a történések pedig – értelemszerűen – minimalizálódnak. A képek textúrája érdessé, fémessé válik. A film egészében visszafogottabb lesz, és még az elevenen megnyúzás aktusa is szinte szemérmesen kerül képre. Mindez mégis működőképesebb, mint az első ötven perc: bizony, a dramaturgiailag jól megválasztott pillanatban kiosztott pofon olykor hatásosabb, mint a láncfűrészelés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10294