AnimációMacskássy Gyula-albumHány deka halhatatlanság?Zalán Vince
Tanulmánykötet
a magyar rajzfilm alapítójáról.
Az idei KAFF egyik szenzációja
volt az a vetítés, amelyen – John Halas alkotásai mellett – Macskássy Gyula néhány,
1945 előtti (reklám)filmje szerepelt: a Schmoll
Szimfónia (1939), a Zeusz
inkognitóban (1938), vagy A
szerencsés flottás (1943), illetve a John Halas és Kassowitz Félix
társaságában készített Boldog király
kincse (1936).
E
vetítéshez kapcsolódott az „Elő a süllyesztőből!” program keretében Orosz
Márton művészettörténész – filmtörténeti-művészettörténeti ritkaságokkal
illusztrált – előadása Bortnyik Sándor Műhelyéről,
ahol a magyar animációs filmgyártás megteremtője, Macskássy Gyula és a később
John Halas néven világhírnévre emelkedett Halász János, s a nem kevésbé neves
Kassowitz Félix, Bortnyik tanítványként, sajátították el az animátori
mesterséget. Az előadást követően került a kezembe az a csodálatos monográfikus
album mutatvány-példánya Macskássy Gyuláról, amely a tervek szerint ősszel
kerül a könyvesboltokba. A kötet – amelynek első munkálataiban még Macskássy
Katalin is részt vett – szerkesztői: Orosz Anna Ida és Orosz Márton, s az Utisz
Grafikai Stúdióban készült.
A fotós könyvekhez hasonlatos,
négyzet-alakú, majd háromszáz oldalas kötet szövegtörzsét jól tagolt
tanulmány-sorozat adja, amely mintegy végig vezeti az olvasót Macskássy Gyula
(1912 – 1971) életén. Az írások bemutatják és elemzik munkásságát és művészetének
karaktervonásait, közülük különösen érdekesek a szerkesztők, illetve az
animációt rendkívül jól ismerő Varga Zoltán tanulmánya.
Szinte
felfedezés számba megy az az Orosz Márton által filológiailag is erősen
alátámasztott portré, amit Macskássy ifjúságáról (Toldy Gimnázium,
karikatúrákkal dúsított diáklap-szerkesztés, s a neves, német lap, a
Gebrauchsgraphik említése 1928-ban[!] Julius Macskassyról), de legfőképpen a
Bortnyik Sándor Műhelyben eltöltött
évekről, s az 1932-ben megalapított Coloriton Stúdióról megrajzol. Kétségbe
vonhatatlan, hogy ez a „magyar Bauhaus” időszak meghatározó tapasztalatot
jelentett Macskássy számára, aki az 1930-40-es években európai színvonalú
reklámgrafikussá nőtte ki magát. Tegyük gyorsan hozzá, a reklámfilmben is: a
Coloritonban készült filmek a magyar animáció egyik csúcspontját jelentik. Jól
kapcsolódik ehhez a témához Bakos Katalin tanulmánya, a plakáttervező Macskássy
Gyuláról, melyben plasztikus érvekkel bizonyítja, hogy Macskássynál miként is
érvényesülnek a „konstruktivizmusból kinövő funkcionalista elvek”, s hogy a
Bortnyik-iskolában tanultakból ered immáron filmrendezői képessége „a tárgyak
taktilis érzékenységgel történő megjelenítéséhez.” Orosz Anna Ida a híres Macskássy
– Várnai duó filmjeiről írt érzékeny elemzésében pontos megfigyelésekkel vezeti
rá olvasóját annak felismerésére, hogy milyen fontos filmnyelvi változások
következtek be néhány, az ötvenes-hatvanas években rendezett Macskássy-filmben
(Okos lány, Romantikus történet). Ez elsősorban távolodást jelent a naturától,
az elbeszélő világ egységének megtörését, önreflexív mozzanatokat, s általában
a modern film térnyerését a haza animációban. Egybecsengeni látszanak ezzel a
Macskássy mesefilmjeit elemző Varga Zoltán következtetései is, aki szerint ezek
a filmek felülírják a Disney-hagyományokat. A
kiskakas gyémánt félkrajcárjára jellemző mélységi fényképezés, a Kutyakötelesség összehangolt
gépmozgásai, vagy éppen a Két bors
ökröcske „a magyar népművészet ábrázoló és díszítő stílus jegyeivel
ötvözött” téralkotás mind-mind egy újfajta animációs beszédmódról tanúskodnak.
Ezek
a tanulmányok nemcsak azt a vélekedésünket erősítik meg, hogy Macskássy Gyula a
magyar animációt megteremtő mesterrendező, hanem azt is, hogy a modern magyar animációs
filmnyelv megteremtésére tett kísérleteivel (ideértve A ceruza és a radír, a Párbaj
és kései „egyperces” filmjeit) a magyar animáció úgynevezett aranykorának egyik
(ha nem a legfontosabb) előkészítője is volt.
A
tanulmányok sorát két jelentős, nyomtatásban először megjelenő
Macskássy-tanulmány zárja: A rajzfilmről, illetve A reklámfilmről.
Végezetül Macskássy Kati szép-szomorú emlékezése (Szüleimről) olvasható a kötetben.
Külön
kell szólnunk a kötet szemgyönyörködtetően gazdag illusztrációs anyagáról, amellyel
már-már szinte túlságosan is elhalmozza olvasóját látnivalókkal. Persze
ilyesmiből sohasem elég. Dokumentumértékű fényképek sorjáznak szép számmal a
mesterről és munkatársairól – ez még szokásosnak mondható, de az már nem, hogy
mily gazdag az 1945 előtt reklámfilmek, illetve Macskássy reklámgrafikai
tevékenyégét bemutató színes képek galériája. Nem kevésbé a filmterveket, a
filmvázlatokat idéző felvételek, s filmjeiből származó, számtalan képkocka,
amelyek önmagukban is szépek és tanulságosak, s segítenek felidézni Macskássy
mai is elevenül ható alkotásait.
A
tervek szerint a MaNDA jóvoltából egy DVD fogja kísérni az alapműnek nevezhető
kötetet, amely Macskássy Gyula eddig hozzáférhetetlen reklámfilmjeit is
közkinccsé teszi.
Macskássy Gyula – animációsfilm-rendező,
tervezőgrafikus, a magyar rajzfilmgyártás megteremtője.
Utisz Grafikai Stúdió. 2013.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1426 átlag: 5.39 |
 |
|
