KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Harcmezőre küldött könyvek

Szerepzavar

Kardos István

Miért írnak ma Magyarországon filmforgatókönyvet? Kik írnak, hogyan írnak, kinek írnak?

 

A mai magyar filmforgatókönyveknek kedvez az utazás szabadsága, a cenzorok hiánya, a megvalósítást támogató külföldi cégek létezése, az iskolai végzettséget fetisizáló szemlélet megszűnése, a vállalkozó szellem érvényesülése, a külföldi pályázatok léte, az MMA mecenatúrája, az irodalmi és filmes tabuk megszűnése, a gondolkodás szabadságának megjelenése.

Ennek ellenére a jelen forgatókönyve ugyanolyan gyenge pontja a magyar filmgyártásnak, mint korábban bármikor.

Az egyre súlyosabb anyagi nehézségekkel küzdő filmgyártás, ahol a visszavonulás áldozatokkal jár, ahol ésszerű összevonások helyett mindenki a maga útját járja, természetesen nem kedvez egy olyan műfaj virágzásának, amely pénz-, munka- és fantáziaigényes.

A forgatókönyv értékét minden korban döntően a belőle készült film sikere, erkölcsi értéke, társadalmi hatása, s anyagi haszna jelentette. Nehéz egy forgatókönyvről előre megmondani, hogy milyen filmet hordoz a hátán. Ötszáz dologtól is függ, hogy a forgatókönyv szelleme megjelenjen a filmben, s hogy a könyv segítséget nyújt-e a film megvalósításában. Közhely, hogyha sok pénz van jelen a filmgyártásban, jobbak a forgatókönyvek esélyei is, a legegyszerűbb magyarázat: az alkotók jobban elengedhetik a fantáziájukat.

A folyamatos munka kialakított egy írói bázist. Nem túl széles, de szakmailag sok filmen edződött írókra számíthatott a filmgyártás, s jelen voltak azok az írók is, akik kizárólag a filmírás műfajában dolgoztak. A világtendencia is érvényesült: rengeteg filmet írtak maguk a filmek rendezői, az elsőfilmek esetében sokszor valóban színvonalas filmforgatókönyvek születtek.

A munka minőségét növelték azok az irodalomértő, filmszerető jóbarátok (konzultánsok, dramaturgok), akik ízlésüket, hitüket adták a művekhez.

A tévéfilmek forgatókönyveket igényeltek, az írók itt is általában nemes közegben mozoghattak, vagy a világirodalom, vagy az értékes magyar irodalom volt a dramatizálás vagy a filmre adaptálás közege.

Miközben a világban egyre jobban felértékelődött a filmírás becsülete, Amerikában, Nyugat-Európában abszolút módon a film forgatókönyvére alapozták a készülő filmeket. A felértékelődés természetesen teremtette meg a műfaj iskoláit, egyetemeken, tanfolyamokon oktatták a filmforgatókönyv írásának művészi és mesterségbeli fogásait.

Közben Magyarországon egy filmgyári tanfolyam jelezte a felzárkózást, a Színház- és Filmművészeti Főiskola ezt a területet mindig is felelőtlenül elhanyagolta.

Ami a magyar filmgyártásban ma is a legjobban elterjedt gyakorlat, hogy a rendező kiválaszt magának egy írót, akit műveiért szeret, tisztel, de akiről pontosan tudja, hogy a választott szerző eddigi életében soha nem írt filmnovellát, filmforgatókönyvet. Filmes ismereteit a vele dolgozó rendezőtől kapja.

A mai magyar forgatókönyvírás legszánalmasabb közege a televíziós sorozat. Ezek a sorozatok lassan minden pénzt elhoznak a kamera elől, hogy a kamerák mögött ténykedők az alacsony költségvetésű filmeknél ne járjanak rosszul. A kamera üres terepre mered, mindig ugyanarra a pár színészre, minden szökőévben átsétál a képen néhány statiszta, a történet egyenesvonalú, leegyszerűsített, mindenki számára érthető, már-már nélkülözhető, de valamilyen kotta azért mégis csak szükséges, hogy az egyszólamú szimfónia levezényelhető legyen, hogy az a néhány szerencsétlen szereplő, aki tévedésből a kamera előtt maradt, mégis valami elv szerint jöjjön, menjen.

Akit itt forgatókönyvíróként jegyeznek, az általában a rendező, vagy valamelyik családtag, néha a filmszakmából kikopott író, dramaturg. Ezen a területen irodalmilag jegyzett írót nem találni, elvadult ez a táj...

A televíziós játékok forgatókönyveivel semmi baj nincs, hiszen nem készülnek tévéjátékok... itt nem fenyeget balesetveszély.

Filmforgatókönyveink jelenéről több tisztelettel szólók...

Bajban vannak, szerepzavarral küszködnek...

A forgatókönyv megszületésének leggyakoribb útja ma is a rendező és író szövetsége.

Az elkészült művet terhelési próbának vetik alá, a forgatókönyv feladata pénzt nyerni a pályázaton, a forgatókönyvnek helyt kell állnia a koprodukciós partnerek megszerzésében.

A forgatókönyv lassan elveszti identitását, sajátos szerepzavarba kerül..., értékei hol felerősödnek, máskor devalválódnak.

A harcmezőre küldött forgatókönyv esetleges sikere a könyv irodalmi értékeit is háttérbe szoríthatja.

A szerepzavarral küzdő filmforgatókönyv már régen nem a képzelet repülőtere..., megrongálódott a pálya kivilágítása, megolvadt az aszfalt, szélnek engedtek a toronyból jónéhány szakértőt, s újabban rosszak az időjárási előrejelzések...

S hogy ennek ellenére a képzési háttér nélkül maradt mai magyar forgatókönyvírásban mégis megjelennek új írók, fiatal, filmszerető emberek, ennek a csodának örüljünk együtt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/02 07-08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1395