KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zűr az űrben

Simó György

Családi mozi, gondolom, az amikor a gyerek miatt megyünk el otthonról, egy halom pénz folyik el a hamburgerre, a kólára és a jegyre, a végén a kis aranyvirág végigszurkolja a filmet, mi meg annak örülünk, hogy legalább ő örül. Háromezerért. (A multiplex annyi változást hoz majd, hogy ott nem lehet háromezerből kijönni és ezért már semminek sem örülünk.) Családi mozi továbbá az, amiről a gyártó azt képzeli, hogy legalább két, eltérő generációba tartozó családtagot-is érdekel; ők meg úgyis cipelik a többit, elvégre ennél több véleményformáló biztosan nincs egy lakásban.

Michael Jordan ezért tuti tipp, producerek álma, ráadásul amióta az amerikai kosár labda profiligája a világmitológia része lett, nemzetközi exportcikk is. Szép, kiszámíthatatlan; gazdag, nagyot ugrik, mindenki ismeri és mellesleg tényleg ő a legnagyobb, megvan benne minden, ami egy sportolóban lenyűgöző tud lenni. A sikerhez nem kell más, minthogy igent mondjon a főszerepre, a többi aprómunka, bárki pikk-pakk összerakja. Ám a Space Jam ötletgazdái kishitűek voltak: ahelyett, hogy szép, szabványos, A kosárlabdázó végtelen magányossága című sportfilmet forgattak volna, Jordant össze párosították egy még nála is sokkal nagyobb ágyúval, egy igazi világsztárral, aki szép, kiszámíthatatlan, sok pénzt csinál és nagyot ugrik: ő Tapsi Hapsi, a délutáni rajzfilmek koronázatlan királya.

A történet innen már unalomig ismert: egy visszataszító földövkívüli vidámpark-tulajdonos őrjöngve veszi tudomásul, hogy galaktikus vurstlijában mindenki halálra unja magát. Öt törpe mutánst küld hát a földre, hogy aljas indokból elrabolják a Warner Bros rajzfilm-univerzumának szuper sztárjait, Donald kacsát, Dagobert bácsit és azt a dög macskát, akinek soha nem jut eszembe a neve. Tapsi Hapsi az utolsó pillanatban hálistennek ráveszi őket egy mindent eldöntő kosármeccsre. Az öt kis bélyegnagyságú féreg ekkor egy NBA-meccsen kiszívja Charles Barkley, Kevin Johnson, Patrick Ewing és más amatőrszínészi ambíciókar dédelgető sztárok tehetségét, amitől nagyok, otrombák, verhetetlenek lesznek; Tapsfék pedig kétségbe esnek. Mentőötletként egy golflyukon át földalatti világukba cibálják a depressziós Jordant, ő pedig ahogy kell, megveri a szörnyeket kosárlabdajáték-animációban. Eközben az öt impotenssé tett sztár spiritisztától pszichológusig mindent ki próbál, de hiába. Feltűnik még Bill Murray is, három uralómig ismert grimaszával egyetemben.

Az egészből aztán az égvilágon nem sül ki semmi: Jordan szegény, azonkívül hogy rossz színész, láthatóan nehezen éli bele magát abba, hogy üres stúdiókban skandáljon el lapos mondatokat a hasa alatt észrevétlen végszavazó asszisztensnek, hogy aztán a komputeren ebből az egészből valami zagyvaságot mixeljenek össze. Még a nagyoknak is nehéz lehet társak nélkül bohóckodni, hát még egy kosárlabdamunkásnak. Az eredmény nem is olyan vicces, nem is olyan látványos...és még Jordan se dob egy rendes tempót. De mire erre rájön a család, már késő lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1415