KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Salemi boszorkányok

Békés Pál

 

Titokzatos erők hatalma, tömeghisztéria, elfojtott nemi vágy – minden együtt, hogy elkészüljön a jól fogyasztható pszicho-thriller.

Szerelem, becsület, árulás, szeretve mind a vérpadig a XVII. századi Új-Angliában egy kosztümös kalandfilm receptjének tételei.

Hamis tanúk, nyereség- és hatalomvágyból föladott ártatlanok, a megszállottságig kíméletlen ügyész, a bitó látványától mámoros tömeg, országos rettegés – egy politikai példázathoz szükséges elemek halmaza.

Mindez együtt Arthur Miller Salemi boszorkányokjának új filmváltozata, melyre az eleven legendává érett, nyolcvankét éves író személyesen ütötte rá a hitelesség pecsétjét – ezúttal ő maga írta filmre.

Az első, 1956-os filmváltozat sem szűkölködik a kuriózumokban, hiszen mai szemmel történelmi abszurdnak számíthat, hogy NDK-francia koprodukcióban készült és a forgatókönyvet Jean-Paul Sartre jegyezte. Az első változat születésének évében (mellesleg a néhai SZKP XXX kongresszusának évében) Miller nemigen gondolhatott forgatókönyvírásra. Energiáit két dolog kötötte le: ekkor vette feleségül a később megistenült Marilyn Monroe-t, Amerika szex-szimbólumát, fennmaradó idejében pedig az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság üléseit látogatta – nem egészen önszántából. A McCarthy szenátor vezette bizottság a Salemi boszorkányok miatt küldött idézést, azt óhajtván föltárni, vajon a darab a McCarthy-bizottság tevékenységének tükreként értelmezendő-e. Természetesen úgy – gondoljuk mai fejjel (is). De az irodalom- és filmtörténelem mívesen ironikus csavarulataként értékelhető a darabnak és szerzőjének kelet- és közép-európai sztárolása, hiszen a tükör legalább ilyen pontosan reflektálta a szovjet-magyar-cseh-lengyel perverz perek anatómiáját is.

Afféle humanistával állunk itt szemben. Ez a reszketeg öregúr: avíttas morális lény. Vajon mit keres egy ilyen a cyberspace-ben? És egyáltalán: még él?!

A darab eredeti címe, The Crucible, vagyis Olvasztótégely minden bizonnyal többet mond az írói szándékról, mint a pusztán informatív Salemi boszorkányok. A történet valóságmagja az 1692-es massachusettsi boszorkányper, melynek során a bibliai nevű Salem városkában 19 embert akasztottak fel, mert állítólag az ördöggel cimboráltak. A bizonyíték néhány kamaszlány hisztérikus esküdözése; állítólag együtt látták a vádlottakat az ördöggel.

John Proctor, a köztiszteletben álló dolgos polgár előbb igyekszik kívül maradni az eseményeken, majd ellenállni az elhatalmasodó tébolynak. Vád alá kerül és nyakas természete nem ismer alkut, nem engedi, hogy megmentse magát.

A szikár történet szikár tolmácsolásában Nicholas Hytner (György király) remekel. A szerkezet célratörő, tiszta és világos, éppoly világos, mint – nem ellentmondás! – Andrew Dunn sötét képei.

Az utolsó kép a Proctor nyakán feszülő kötél. Az utolsó hang csigolyaroppanás.

Nincs érzelgés, nincs kiút, nincs felmentés. És nincs Hollywood. Viszont van valami, ami éppoly avíttas, mint Miller, a morális lény. Valami rég elfeledett, már-már szégyellnivaló, molyrágta érzet – ha akad még valaki, aki fogékony az effélére. Katarzis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1439