KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/május
MAGYAR MŰHELY
• P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról
• Kormos Balázs: Négy fal között Párhuzamos montázs: Panelkapcsolat / Ernelláék Farkaséknál
• Kelecsényi László: Barátságos kapcsolatok Beszélgetés Szekfü Andrással
SZLÁVOK ÉS MAGYAROK
• Szíjártó Imre: Magyar hangja Magyar-orosz filmszótár
• Forgács Iván: Találkoztunk déli szlávokkal is Magyar – szerb/horvát/bolgár filmszótár
• Szász Csongor: Tabutörténetek és kórképírók Vajdasági magyar filmszociográfiák
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Fekete kesztyűs kézzel Dario Argento-portré – 1. rész
• Huber Zoltán: Florida, narancsok, kemény arcok Willeford-adaptációk
• Fekete Tamás: Hajtóvadászat nácikra Vadászok
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szabó G. Ádám: Egy nemzet hanyatlása és felemelkedése Képregény-legendák: Skalp / Felvonulás
ÚJ RAJ
• Benke Attila: Hétköznapi antihősök Taika Waititi
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Hatalmak és sorstragédiák Berlin
• Pazár Sarolta: Természeti erők Észt filmhét
FILMEMLÉKEZET
• Geréb Anna: Két elszalasztott filmszerep Gaál Franciska
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Hozott lelkek Egy másik életben
• Baski Sándor: A szex és a város Fülledt utcák
STREAMLINE MOZI
• Huber Zoltán: Szex, szerelem, gyengédség Szexoktatás
• Árva Márton: Tápláléklánc A platform
KRITIKA
• Pauló-Varga Ákos: A bűnös pásztor Corpus Christi
• László Ferenc: A Kodály-paradoxon A mi Kodályunk
MOZI
• Kovács Bálint: Saint Frances
• Huber Zoltán: Proxima
• Baski Sándor: A vadászat
• Roboz Gábor: A képeslap gyilkosságok
• Kovács Kata: Még mindig hiszek
• Sághy Miklós: A Pásztor
DVD
• Gelencsér Gábor: Szabó István-díszdoboz
• Benke Attila: Fekete pillangó
• Kránicz Bence: Majdnem híres
• Kovács Patrik: Géniusz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

A fekete két árnyalata

 

Film noir és képregény kapcsolata már a bűnügyi műfaj kialakulásától kezdve meglehetősen szorosnak mondható. Olyannyira, hogy a noir jellegzetes látványvilágát formáló hatások között a háborús takarékoskodás vagy a német expresszionizmus fontos alkotóinak kéznyoma mellett egyes képregényszerzők, például Milton Caniff és Will Eisner munkásságát is számon tarthatjuk. Hogy a zsáner milyen elevenen él ma is a kortárs képregényben, és nem csak az amerikaiban, azt két, magyarul frissen megjelent munka igazolja – az egyik olasz, a másik lengyel.

Miközben örvendetesen megszaporodtak az olasz sorozatok magyar fordításai, önálló történetekből egyelőre kevesebbet olvashattunk. A végzet türelme kiadója viszont pont az egykötetes művekre koncentrál, a Paola Barbato – Giovanni Freghieri alkotópáros képregénye pedig kezdésnek ideális: sűrítve vonultatja fel a noir típusfiguráit, és a végkicsengése elég mellbevágó ahhoz, hogy a műfajra jellemző fatalista hangoltságot és pesszimista világlátást az olvasóra hagyományozza. Barbato története a szórakoztatóipari berkekben játszódó noirok közé tartozik, mint a Nicholas Ray rendezte Magányos helyen, vagy Ed Brubaker és Sean Phillips képregénysorozata, a Fatale. A magándetektív főhős egy zsarolási ügybe keveredett filmsztár megbízásából nyomoz, és közben megismeri a hollywoodi üzletmenet valódi természetét – nem mintha túl sok illúziót táplált volna a feltörekvő színészek, cinikus ügynökök és hisztérikus hírességek erkölcseiről. Ahogy szorul a hurok a közönségkedvenc Barry Melville nyaka körül, Barbato fokozatosan egyre ellenszenvesebbé formálja őt és az összes többi szereplőt, a nyomozót is beleértve. Véletlenül sem bonyolódnánk bele a cselekmény fordulataiba, legyen elég annyi, hogy A végzet türelme izgalmasan keresztezi A máltai sólyom nyomán haladó detektívnoirokat a bűnbe sodródó átlagemberek kálváriájáról mesélő, „érett” noirral, mint amilyen a Gyilkos vagyok vagy A postás mindig kétszer csenget.

Barbato és Freghieri munkája tehát alapos műfajismeretről árulkodik, ahogy Łukasz Bogacz író és Wojciech Stefaniec rajzoló Noirja is. A lefegyverző egyszerűségű cím ellenére azonban ezúttal kevésbé egyértelmű, hogy valóban ebbe a zsánerbe illik-e jobban az eredetileg 2013-as megjelenésű lengyel képregény. Bogacz egy másik bűnügyi alműfaj, a pszichothriller motívumaival is dolgozik, ugyanis a történet felütésétől kezdve egyértelmű, hogy a felesége félrelépéséről tudomást szerző krimiíró elmeállapota nem kimondottan stabil. A noirra jellemző, a baljós eseményeket előrevetítő narrációs monológ így az időzített bombaként ketyegő főhős hagymázas szövegévé alakul, és a suspense feszültségével tölti fel a történetet. Bogacz forgatókönyve azért válik helyenként modorossá és öncélúvá, mert a saját belső poklában senyvedő Robert is pontosan tisztában van a noir játékszabályaival. Ebből a szempontból a lengyel képregény a posztmodern noir csapdájára, a tét nélkülivé váló műfaji önreflexióra mutat rá: attól nem lesz ravaszabb vagy izgalmasabb a történet, hogy a szereplők viselkedésén úgy érezni, megírt szerepet alakítanak. A kevés meglepetést tartogató történetnek az író a noirtól szokatlan, inkább pszichothrillerhez illő, brutális erőszakjelenetekkel igyekszik nagyobb súlyt adni, ami kevéssé elegáns, ám hatásos megoldás.

Wojciech Stefaniec rajzai miatt azonban a Noirnak is érdemes esélyt adni. Nyers, sűrű, expresszív képei a már említett Sean Phillips munkáit idézik, de a lengyel művész merészebben mossa el a kontúrokat, és még többet bíz a markáns fény-árnyék effektusokra. Rajzain valósággal összerobbannak a világos és a sötét foltok, alakjai pedig eltorzulnak a bennük dúló érzelmektől. Ez a képi intenzitás sokkal eredményesebben teremti meg a főhősön elharapózó őrület légkörét, mint a narráció.

 

Paola Barbato – Giovanni Freghieri: A végzet türelme. Fekete-fehér, puhafedeles, 112 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

Łukasz Bogacz – Wojciech Stefaniec: Noir. Fekete-fehér, puhafedeles, 116 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/05 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14534