KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/május
MAGYAR MŰHELY
• P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról
• Kormos Balázs: Négy fal között Párhuzamos montázs: Panelkapcsolat / Ernelláék Farkaséknál
• Kelecsényi László: Barátságos kapcsolatok Beszélgetés Szekfü Andrással
SZLÁVOK ÉS MAGYAROK
• Szíjártó Imre: Magyar hangja Magyar-orosz filmszótár
• Forgács Iván: Találkoztunk déli szlávokkal is Magyar – szerb/horvát/bolgár filmszótár
• Szász Csongor: Tabutörténetek és kórképírók Vajdasági magyar filmszociográfiák
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Fekete kesztyűs kézzel Dario Argento-portré – 1. rész
• Huber Zoltán: Florida, narancsok, kemény arcok Willeford-adaptációk
• Fekete Tamás: Hajtóvadászat nácikra Vadászok
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szabó G. Ádám: Egy nemzet hanyatlása és felemelkedése Képregény-legendák: Skalp / Felvonulás
ÚJ RAJ
• Benke Attila: Hétköznapi antihősök Taika Waititi
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Hatalmak és sorstragédiák Berlin
• Pazár Sarolta: Természeti erők Észt filmhét
FILMEMLÉKEZET
• Geréb Anna: Két elszalasztott filmszerep Gaál Franciska
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Hozott lelkek Egy másik életben
• Baski Sándor: A szex és a város Fülledt utcák
STREAMLINE MOZI
• Huber Zoltán: Szex, szerelem, gyengédség Szexoktatás
• Árva Márton: Tápláléklánc A platform
KRITIKA
• Pauló-Varga Ákos: A bűnös pásztor Corpus Christi
• László Ferenc: A Kodály-paradoxon A mi Kodályunk
MOZI
• Kovács Bálint: Saint Frances
• Huber Zoltán: Proxima
• Baski Sándor: A vadászat
• Roboz Gábor: A képeslap gyilkosságok
• Kovács Kata: Még mindig hiszek
• Sághy Miklós: A Pásztor
DVD
• Gelencsér Gábor: Szabó István-díszdoboz
• Benke Attila: Fekete pillangó
• Kránicz Bence: Majdnem híres
• Kovács Patrik: Géniusz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

A platform

Tápláléklánc

Árva Márton

Extrém bezártságban egymásnak feszül a falánkság és a szolidaritás.

 

„Mindannyian a rendszer részei vagyunk” – mondatja ki Vincenzo Natali klausztrofób horrorfilmje, A kocka egyik szereplőjével, biztosítva, hogy még az is felfigyeljen az agyafúrt csapdarendszer mögött kirajzolódó társadalmi allegóriára, aki addig csak a váratlan sokkhatásokra koncentrált. Az 1997-es munka eltérő szakmákat és szociális rétegeket megtestesítő hősei még egymásra utalt csapatban igyekeztek kijutni a számítógépes alaplapok mintázatát idéző, steril szobák hálózatából, egyszerre rácsodálkozva az algoritmusok által működtetett új világra és az annak polgárai között kialakult összeköttetésekre. A hasonlóan elvont térkonstrukciót és túlélőnarratívát bő húsz évvel később alkalmazó (és a Natali-film szemközeli nyitóképét többször is megidéző) A platformban viszont már vértől és széklettől bűzlő, magányos harcosok küzdenek egymás ellen, hogy „egyenek, mielőtt őket eszik meg”.

A baszk Galder Gaztelu-Urrutia debütálása egy olyan függőleges elrendezésű börtönben játszódik, melynek minden szintjén két-két bentlakó osztozik, a kopár helyiségek közepén tátongó lyukon pedig bizonyos időközönként egy finomságokkal telepakolt betonasztal ereszkedik le. Így a szerencsésebb felső szintek még kedvükre csemegézhetnek, az alacsonyabbra szorulók azonban kénytelenek a maradékokból válogatni. Az egyre nagyobb mélységekbe egyre kevesebb étel jut, ami egyre meghökkentőbb nyomort és erőszakot szül. Az alkotók ebbe a későkapitalista jelenünket gyomorforgató egyszerűséggel karikírozó mikrovilágba egy naiv kívülálló szemszögén keresztül vezetik be a nézőt: Goreng nemcsak amiatt csodabogár, mert önként vonult be a falak közé, hanem azért is, mert amikor egyetlen tárgyat kell választania, amit magával visz a bezárkózás idejére, kötél, vasrúd vagy penge helyett éppen Cervantes Don Quijotéjának egy példánya mellett dönt. A platform ilyen nehezen félreérthető motívumokkal dolgozik, mégis hatásos egyensúlyt tud teremteni az igazságtalanságokba belefásult börtön-társadalom zsigeri megvetése, az itt élők pszichológiai torzulásainak bemutatása és a rendszer átfogó mechanizmusának feltérképezése között. A politikafilozófiai merengéseket és gore-ral tarkított, kíméletlen akciókat is tartogató jelenetek A nagy zabálás gasztro-metaforáit vegyítik a High-Rise toronytársadalmának osztálytudatával és olykor A rajtaütés lepukkant betontömbben zajló leszámolásaival is.

Mindez egy olyan bántóan ismerős világot tár fel, melyben a javak igazságos elosztását az egyéni kapzsiság akadályozza, a periodikusan érkező válságok alaposan átrendezik a középrétegek hierarchiáját, a mohó felhalmozást pedig szélsőséges időjárási viszonyok büntetik. A legzordabb arcát mutató fogyasztói társadalom vulgármarxista ihletésű kritikájába ráadásképpen a keresztény megváltástörténet elemei vegyülnek, így végül az önmegtartóztatást hirdető messiás szó szerint tálcán kínálja a raboknak a forradalmat.

A kocka ezredfordulós világmodelljében még az okozott filozófiai sokkot, hogy hiányzik belőle a nagy egészet megteremtő humán elme: a film folyamatosan átalakuló kibertere teljesen önműködő, és összetettsége emberi ésszel épphogy felfogható. A kora 21. századnak görbe tükröt tartó A platform lélekvesztőjén azonban már pontosan látszik, hogy nem holmi virtuális kódokba rejtett, kiismerhetetlen akarat tartja mozgásban, hanem az egymást kéjes örömmel megtaposó emberek. Játékszabályai egyszerűek, és egyetlen céljuk van: hogy fenntartsák a teljes tápláléklánc felett álló (étel)termelést és az azt megszervező maroknyi séf gondtalanságát. Natali húszéves techno-csapdája – ha bizonytalanul is – még felkínálta a szabadulás lehetőségét (lásd a külvilágot elrejtő fehér fényáradatra nyíló kijáratot). Gaztelu-Urrutia mai gladiátor-arénájából viszont már nincs kiszállás, hiszen teljesen összefolyik a csak kósza emlékekből ismert, „normális” hétköznapi élettel. Ha pedig hosszú távon kell berendezkedni a falak közti pokolban, akkor az egyetlen túlélési esély, ha a bent rekedt tömegek visszatalálnak az önzetlen együttműködéshez.

 

A PLATFORM (El Hoyo /The Platform) – spanyol, 2019. Rendezte: Galder Gaztelu-Urrutia. Írta: David Desola és Pedro Rivero. Kép: Jon D. Domínguez. Zene: Aránzazu Calleja. Szereplők: Ivan Massagué (Goreng), Zorion Eguileor (Trimagasi), Antonia San Juan (Imoguiri), Emilio Buale (Baharat), Alexandra Masangkay (Miharu). Gyártó: Basque Films / Mr. Miyagi Film. Forgalmazó: Netflix. 94 perc. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14535