|
|
|
Láttuk mégTitusTakács Ferenc
Ideje volt már, hogy az elmúlt tízegynéhány év új Shakespeare-megfilmesítési hulláma, ez a hovatovább mindent elsöprő vihardagály felkapja és magával sodorja a korai rém- és bosszúdrámát, a római történelemből vett cselekményű Titus Andronicust is. Shakespeare ekkor még, részben a Senecától tanult vérfagylalást, részben a pályatárs-példaképek, Marlowe és Kyd „ezt nektek, ha nektek ez kell” receptjét követve nem egy, hanem számtalan lapáttal tesz rá: a darabban – Jan Kott számításai szerint – van harmincöt hulla, ebből jó tizet a nézők szeme láttára ölnek meg, azonkívül levágott kezek, kimetszett nyelv, erőszak, kínzás, valamint lakmározás pástétom formájában felszolgált emberi húsból. Mindez halálosan komolyan, egyben játékosan önparodisztikus módon: grand guignolt látunk, borzongva röhögünk rajta.
A rendezőasszony ebből a kettősségből inkább a vérfagyasztó elemet hangsúlyozza, s csupán itt-ott enged teret a nevetésnek, akkor is jobbára önmaga ellenére. Láthatólag komolyan vette dolgát, amihez a jelek szerint gondosan körül is tekintett: hasznosította, egyben kommerszre hígította Jarman és Greenaway barokkos-manierista para-Shakespeare-munkáinak tanulságait, a II. Edward homoerotizmusát és cseles anakronizmus-technikáját, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője művészettörténeti ihletésű inszcenírozási eljárásait. Filmjében a római hadtörténelemből a mindenkori militarizmus működésképlete bújik elő, az eredeti római helyszínek, illetve ezek Mussolini-klasszicista modern másai zsarnokság és klasszika között sejtetnek összefüggést, az általános elvetemültség látomását züllésben és perverzióban gazdag orgia-jelenetek közvetítik. Mindehhez szorongatónak szánt, bár eléggé gyermeteg rémlátomás-elemek társulnak.
Az eredeti darab szerepei brutálisan elnagyolt, bár éppen ettől hatásos figurák, a későbbi nagy Shakespeare-alakoknak, Learnek, Othellónak, Jágónak, Lady Macbethnek itt még gépies előzményei. A film szereplői ennek szellemében játszanak: nagyon buják, nagyon elvetemültek, nagyon perverzek. Két kivétel van: Anthony Hopkins a későbbi Lear felől értelmezi át Titus Andronicus szerepét, egész meggyőzően, különösen a film második felében; Jessica Lange viszont egyszerűen rossz Tamora gót királynő szerepében: se nem buja, se nem aljas eléggé.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1185 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
