KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Yann Martell: Pi élete

A tigris, az Isten és a mentőcsónak

Szabó Noémi

Martell regénye egy képzeleletbeli utazás történetét meséli el, melyben minden sztori egyformán valós és képzelt.

A kanadai Yann Martell olyan ígérettel indítja 2001-ben megjelent, Booker-díjas regényét, amely mindenképpen felkelti az olvasó kíváncsiságát: az elbeszélő szerint ugyanis Pi történetének megismerése után az ember hinni kezd Istenben. A várakozással ellentétben Martell képes teljesíteni saját keretfeltételét, és valóban ajtót nyit egy rendhagyó Isten-értelmezés felé; csakhogy a filozofikus parabola egyszerűen összeilleszthető kirakós-játékká szelídíti az alapvetően ötletes koncepciót.

A regény cselekménye pár szóban összefoglalható: az indiai származású Pi Patel hajótörést szenved, és 227 napig hánykolódik egy mentőcsónakban a nyílt tengeren egy Richard Parker nevű bengáli tigris társaságában. A sztori azonban másodlagos: a könyvet megjelenésekor plágiumbotrány fenyegette, mivel egy brazil szerző, Moacyr Scliar 20 évvel korábban megjelent novellájának alapötletét dolgozta fel újra, azonban a regény elolvasása után maga Scliar is elismerte, hogy az abszurd alapszituáción kívül kettejük történetének semmi köze egymáshoz; Yann Martell tigrise és katasztrófa-túlélője csak azért préselődik össze a mentőcsónakban, hogy egy banális bölcseleti parabolában egyesüljenek.

A regény rafinált szerkezete ügyesen szolgálja a filozófiai tétel alátámasztását. Kulcsmotívumai – irracionális és racionális ütközése, illetve a főszereplő sajátos időfelfogása – a regény formai sajátosságaiban is visszaköszönnek. A könyv három idősíkra osztható: Pi gyermekkora Indiában, Pi hánykolódása a tengeren, és interjúk a felnőtt Pi-vel. Az idősíkokon belül azonban nem az időrend határozza meg a fejezetek sorrendjét, az események és gondolatok tematikus blokkokba rendezve kerülnek az olvasó elé, így a végső szöveg inkább hasonlít példabeszédek gyűjteményére, mintsem a hajótörött megpróbáltatásainak elbeszélésére, Pi Patel pedig jobban emlékeztet prófétára, mint hús-vér emberre. Ezt támasztja alá neve is; eredetileg egy francia uszodáról keresztelik Piscine Molitor Patel-nek (Molitor Uszoda Patel), később a gúnyolódást elkerülendő becenevét a végtelen és irracionális Pi számról választja – így tehát bármely név, amelyen ismerik abszurd, vagy teljesen elvont. Akárcsak a név, maga a karakter is absztrakt; elsősorban a regény elején hosszan ismertetett háromujjú lajhárra emlékeztet, amely élőlényről a legfontosabb tudnivaló, hogy lassúsága révén kerüli el a nála jóval gyorsabb ragadozók figyelmét. Pi hajótörésének legelején eldönti, hogy evezéssel, vitorlaácsolással, térképböngészéssel és a napok számlálásával nem fog megmenekülni; az idő fogalmát is elfeledve sodródik a végtelenben, míg a mentőcsónak orra partnak nem ütközik.

Pi Patel tehát lajhárként szeli át a Csendes-óceánt, mégsem lustálkodhat; állati útitársa, a nála sokkal prózaibb nevet viselő bengáli tigris állandó készenlétben tartja, viszont elvégzi helyette azokat a feladatokat, amelyek a vegetáriánus lajhár-gyomornak már befogadhatatlanok lennének. Richard Parker brutális, de szükségszerű reakcióit ösztönök hajtják, míg Pi örökös kitartását és alkalmazkodását három vallása táplálja. Pi fáradhatatlan idomítása végül egyensúlyt hoz az ellentétes természetű sorstársak kényszeredett együttélésébe, kapcsolatuk dinamikája mindkettejüket életben tartja egészen a megmenekülésük pillanatáig.

A Pi élete betagozódik a képzelt világokban bejárt spirituális utazásokat bemutató történetek önreflexív családjába; csakhogy míg ezek a történetek általában feloszthatóak egy valós és egy fiktív sík párhuzamára, Martell regényében minden történet egyformán valós és képzelt, kezdve a Krisna szájában megbúvó világmindenségtől egészen a zürichi állatkert fekete párducának szökéséig; minden csupán az elbeszélés, az interpretáció kérdése. Az összeillesztett történetek a regény végére úgy kapaszkodnak össze, mint a puzzle-darabkák, néhány makacs mesét kivéve, amelyek szerencsére sehogyan sem illeszkednek a nagyobb képbe, és éppen ezek a kilógó csücskök mentik meg a könyvet a középszertől; míg a központi tétel bizonyítása nem igényel nagy fantáziát, a valóságtól leginkább elrugaszkodott bizarr epizódok fenntartják a reményt, hogy még Yann Martell gondosan megszerkesztett cselekményvilága sem adhat mindenre előre csomagolt magyarázatot.

 

Európa Könyvkiadó


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11309