KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A hobbit: Váratlan utazás

Bővített kiadás

Sepsi László

A monumentális előzményfilmben a tökéletes illúzió hajszolása átfordul elidegenítő effektusba.

„Ha megtalálja ezt a szigetet, kimegy a partra a barátaival és a kameráival, nem tér vissza többé” – közli a Venture elsőtisztje a kemény tényeket a King Kong meggyőzhetetlen filmrendezőjével, aki persze nem fogadja meg a jótanácsot. Peter Jackson az ezredfordulón kötött ki a Koponya-szigeten – ami erős hasonlóságokat mutat Középföldével: egy olyan földrész, ahol minden nagyobb, szebb, hosszabb és kalandosabb, mint bárhol máshol. És ahogy a derék elsőtiszt megjósolta, tényleg nem tért vissza többé, a kétezres évek első felét Jackson Tolkien trilógiájával töltötte, 2005-ben a nem kevésbé monumentális King Konggal merült el egy másik gyerekkori kedvencében, hogy az egyetlen kitérőt a multiplex-érához igazított neoklasszikus kalandfilmjeinek sorában csak a Komfortos mennyország spielbergiánus ujjgyakorlata jelentse. A hosszas huzavona után elkészült A hobbit: Váratlan utazás újabb kirándulás Jackson Koponya-szigetére.

Bár A hobbit elsősorban A gyűrűk ura előzményfilmje (benne a trilógiából ismerős alakokkal és mellékszálakkal, melyek a regényben nem szerepeltek) és csak másodsorban Tolkien mesekönyvének adaptációja, a két világ összeegyeztetése a vállalkozás talán legnagyobb kihívását jelenti. Az először 1937-ben megjelent meseregény könnyed hangvétele és a robosztus Trilógia közti feszültséget Jacksonnak is csak részben sikerült elsimítania (ezt a kapcsolatot Tolkien is folyamatosan csiszolgatta, de tesz ez irányú gesztusokat az 1977-es rajzfilmverzió is), filmjét egyik oldalról tucatnyi törp-karikatúra húzza a gyerekfilm felé, a másikon pedig megannyi utalás és hozzáadott epizód gravitál A gyűrűk ura irányába. A regény első hat fejezetét feldolgozó megamozit a mesevilág tökéletes illúziója volna hivatott egységbe rántani, de technikai újításai csak távolabb taszítják A hobbitot ettől a végcéltól.

Míg Jackson korai pályaszakaszában a megveszekedett halmozás elsősorban a sokkolást szolgálta, a nagyrészt háromórás játékidőre kalibrált kalandfilmjei – hömpölygő-burjánzó cselekményükkel – túlkapásaikkal együtt is a mind tökéletesebben megformált fantáziavilágot célozzák, melyben a néző megbabonázva elmerülhet, tudomást sem véve a képkeret határairól. A Tolkien-életmű ebből a szempontból a lehető legjobb választás, hiszen rajongók és kutatók évtizedek óta foglalatoskodnak azzal, hogy belakják Középfölde részletgazdag virtuális valóságát, ennek során újabb és újabb összefüggéseket, rejtett zugokat és belső törvényszerűségeket tárva fel. A hobbit: Váratlan utazás a koncepció szintjén két szempontból is a végpontig viszi a tökéletes (film)fantáziavilág ideáját: Tolkien párszáz oldalas meseregényét A gyűrűk ura függeléke alapján tapasztja még szorosabban a mind felett álló trilógiához, technikai oldalról pedig a 24 helyett 48 képkocka/másodperces frame rate szolgálja a perfekt illúziót. Utóbbi Jackson adaptációs stratégiájának adekvát technikai megfelelője: a HFR épp azt szolgálja, hogy ne maradjon ki semmi, a magasabb képkockaszám miatt eltűnhet a hagyományos film minden pontatlansága, nincs több elmosódott részlet, a kép tűéles a tömegjelenetek svenkjeinél is – kérdés, hogy ezek tekinthetőek-e a moziillúzió fokmérőinek, mintha a képminőség tökélye szükségszerűen magával hozná a diegézis tökélyét.

 A hobbit magasabb frame rate-je paradox módon épphogy elidegenítő effektusként kezd működni, a bevonódás katalizálása helyett a mesevilág konstruáltságára hívva fel a figyelmet. A megoldás eleve rendelkezik az újdonságok tökéletlenségével – néha meglóduló, máskor fókuszt vesztő 3D-s képek–, de legnagyobb ellentmondást mégis az hordozza, hogy Jackson egy olyan technikai fogással igyekszik megteremteni a tökéletes illúziót, ami kapcsán már a film promóciója is a formára irányította a figyelmet. Egy ilyen elidegenítő húzás hallatán az ifjú Godard is elismerően csettintene – miközben a felduzzasztott A hobbit épp azoknak próbál imponálni, akik bejárnák Középfölde minden szegletét, legyen az egy hosszúra nyúlt zsáklaki vacsorálás vagy koboldmészárlás a Ködhegység szívében, a technikai tökély minden korábbinál nehezebbé tette a felhőtlen belépést a fantáziavilágba. Kivéve, ha megpróbáljuk elfelejteni, hogy azok ott képek a vásznon, amik valamekkora sebességgel peregnek.

 

 

A hobbit: Váratlan utazás (The Hobbit: An Unexpected Journey) – amerikai–új-zélandi, 2012. Rendezte: Peter Jackson. Írta: J.R.R. Tolkien regényéből Peter Jackson, Guillermo del Toro, Fran Walsh, Philippa Boyens. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Ian McKellen (Gandalf), Elijah Wood (Frodo), Martin Freeman (Bilbo), Ian Holm (Az öreg Bilbo), Cate Blanchette (Galadriel), Hugo Weaving (Elrond), Christopher Lee (Saruman), Richard Armitage (Thorin). Gyártó: New Line CinemaMGMWingNut. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált.169 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11312