KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egy tánc

Forgács Nóra Kinga

Take This Waltz – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Sarah Polley. Kép: Luc Montpellier. Zene: Jonathan Goldsmith. Szereplők: Michelle Williams (Margot), Seth Rogen (Lou), Luke Kirby (Daniel), Sarah Silverman (Geraldine), Jennifer Podemski (Karen). Gyártó: Joe’s Daughter. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 116 perc.

Sarah Polley legújabb filmjében azt firtatja, mi történik a szereplők sorsfonalával, ha a történet sima szövetén felfut egy szál. A szakítás érdekli. Azoknak a felnőtt döntési szituációknak és élethelyzeteknek próbálja felvázolni a storyboardját, megérteni érzelmi, kronológiai, logikai és etikai rendjét, amelyekben egy történetszál megszokott menetében zavar áll be, és belekavarodik az Új. Sarah Polley azonban nem tudós és nem is a narratív truvájok posztmodern zsonglőre, hanem – feltehetően – okos és érzelmes nő. Így aztán a melodrámához közel hajoló, független szerelmi drámát készített.

A film (Take This Waltz) a címét ugyan a Leonard Cohen-daltól kölcsönözte, egy másik, a filmben kétszer is hasznosított nóta sokkal közelebb áll a lényeghez: a The Buggles-től a Video Killed the Radio Star. Margot éppen nem író kanadai író, aki szakács férjével, Lou-val él összepárolt és a tűzhelyen felejtett verbális és fizikai boldogságban. Az ismétlődéseken alapuló hétköznapokba a hősöket megvezető véletlenek új szereplőt bonyolítanak, ez pedig a nem festő festő, Daniel (Luke Kirby). Lou a Radio Star, Daniel az új technológia, a Video. Margot az áldozat néző-hallgató, aki a rádió-videó váltás után megtapasztalja az új technológia könnyű kiismerhetőségét, a kiábrándultságot, és a múlt jelenvalóvá lett tehetetlenségét, a nosztalgiát. Polley iróniába csomagolja gondolatát, amit a Video Killed the Radio Star alatti jelenetekben fejez ki a legélesebben. Zene és fények – szemfényvesztés. Mikor azonban lekapcsolják a vurstlit, csak az üres háttér és a fémkarok maradnak. Ez nem tragédia, csak szellemesen fájdalmas megjegyzés, ahogyan a Take This Waltz alatti montázs is az. A végső számvetés mégis veszteséget könyvel el. Nincs út vissza.

A női verzió előttünk, nem is tökéletes darab, de megvan a maga kérdése: mi végre is zajlanak együtt maradások, összetartozások, elválások és találkozások. Mikor jelöl ki az élet minket ismeretleneknek, és mikor be, ismerősnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11314