KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A messzi dél vadjai

Hushpuppy meséje

Lovas Anna

A mágikus realizmus nem Latin-Amerika privilégiuma. Őserejű mese a Mississippi-delta vidékéről.

Eljött a világvége. Nem egy bolygónkat érintő apokalipszis, a végső Armageddon, vagy a végítélet napja, de mindenképpen vége egy világnak. Az a mikro-univerzum, amelyben főszereplőink éltek, eltört, tönkrement. Hogy mitől, hogyan: a természet kegyetlensége és az emberi korlátoltság egyaránt tehet róla, összefüggő és széttartó okok és okozatok, amelyek nem nyújtanak megoldást, és érthetetlenek a világvége túlélőinek. Mikor a racionalitás képtelen kielégítő válaszokat adni – és egy bizonyos szinten túl képtelen –, akkor jut szerepe a természetfelettinek és egy érzékeny lelki világgal megáldott kislány élénk képzeletvilágának.

Úgy él a hatéves Hushpuppy és apja a nagyváros gátján túl, egy tengerrel körbevett apró városkában, mint egy civilizációtól távoli bennszülött törzs tagjai; az utolsó barbárok, akik még nem távolodtak el a vad élettől, akik élvezik az életet, de elfogadják annak végét is, amíg az természetes. Egyszerre naturalisztikusan nyers és szimbolikusan absztrakt világ ez, a kislány szemében egy komplett univerzum, egymással kommunikáló szívek lüktetésének hálózata, bonyolult organizmus, melynek minden tagja tökéletesen illeszkedik az egészbe. Ha egy darabja eltörik, az egész eltörik – narrálja bölcsen Hushpuppy, mikor rájuk szakad az ég, hogy eltörölje a föld színéről a Teknőt, a kis várost, és vele lakóit. A pusztító özönvíz elűzi a sárkupac vidám lakóit, megsemmisíti az otthonokat, elvágja az ott rekedtek minden alapvető ellátástól. Ebben a helyzetben minden épeszű (vagy a jólétbe belekényelmesedett) embernek a segítségkérés jutna eszébe, de ők nem engednek. Apja nem hagyja, hogy meneküljenek, nem engedi, hogy lánya gyenge legyen, így Hushpuppy megpróbálja megmenteni a világukat, amit – szerinte – az ő gyengesége tett tönkre. A kislány megküzd a természettel, a gáton túli arctalan tömeggel, az apjával, saját magával, hogy erőt és bátorságot találjon.

Benh Zeitlin első egészestés, de rögtön Sundance-díjas filmje sok tekintetben korábbi rövidfilmjének, a Glory at Sea-nek folytatása: hangulatban, képi világban, témában. A korábbi film egy özönvíz (konkrétabban a Katrina hurrikán) által elsöpört város lakóiról szól, akik hajót építenek, hogy visszahozzák a tenger alatt ragadt szeretteiket a halálból. A Luc Alibar színműje alapján írt transzcendentális kaland A messzi dél vadjaiban nem áll meg a városka víz alá süllyedt határainál, kilép a gáton túl, hogy még szívhez szólóbban vágyjon onnan vissza, és megjárja a vadak dicső múltját, mikor még az őstulok volt az élet királya. Az elbűvölő kislány, aki magával ragadó személyével betölti a vásznat, valami elemit és univerzálist keres a világban, az egészet akarja megérteni, hogy megmentse azokat, akiket szeret. Benh Zeitlin a Glory at Sea-nél is kiforrottabb hangon szólal meg, már-már zavarba ejtő őszinteséggel, de mindenképpen határozottan. A történetet erősen vezeti Hushpuppy narrációja a Teknőről, a vágyairól, félelmeiről, amikkel szemben áll a való világ kíméletlensége. Zeitlin korábbi munkájánál is részt vevő, és erre az alkalomra felkutatott Louisiana-beli helyieket kért fel a szerepekre, nem színészeket, hanem karaktereket keresve, akik magukat tudják adni a vásznon. Quvenzhané Wallis olyan élettel tölti meg a vásznat, amire jóval idősebb és profibb színész társai sem lennének képes, játéka az apját játszó Dwight Henryvel lüktető és feszültséggel teli, mindenképpen ösztönös. Az eseményeket sem a külső befolyások alakítják, hanem a városka megmaradt lakói – főleg a lány és apja – közötti viszony, ahogy egymásnak robbannak az indulatok és az érzelmek.

Ugyanakkor nem csak Hushpuppy hangja emelkedik el a külvilágtól, a Zeitlin és Dan Romer által írt zene önmagában is a transzcendens felé kapaszkodik, amihez aztán a történet egyre valószerűtlenebb eseményei húznak még közelebb. A mágikus realizmus felé törekedve a történet a misztikum gyökereit az ősemberek spiritualizmusában és az állati ösztönökben keresi, ami szemben áll a szívtelen, mesterséges világgal a gát túloldalán. Zeitlin szeretne ide visszatérni, ebbe a törékeny, de ösztönös világba, melyben az erősebb vad megfékezhetetlenül legyőzi a gyengébbet, és filmjét minden aspektusában ilyen vad erővel nemesíti. A film szilaj ereje több fesztiválon is győztesként söpört át, Hushpuppy és a Teknő története nagy esélyekkel robog az Oscar-gála felé is.

 

A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Benh Zeitlin. Kép: Ben Richardson. Zene: Dan Romer. Szereplők: Quvenzhané Wallis (Hushpuppy), Dwight Henry (Wink). Gyártó: Journeyman Pictures / Cinereach. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 93 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11311