DVDMaggieSoós Tamás Dénes
Maggie – amerikai, 2015.
Rendezte: Henry Hobson. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Abigail Breslin,
Joely Richardson. Forgalmazó: Bontonfilm. 95 perc.
A nyolcvanas években
vérre menő fanboy-vitákat generáló kérdést – Stallone vagy Schwarzenegger? –
maguk az érintettek zárták le egy baráti iksszel, mikor a Szupercellában filmtörténeti pofonváltásba keveredtek, A feláldozhatókban pedig vállvetve
lőtték gépfegyverrel és poénnal az ellent. De ha nem az előre lepapírozott
bunyót, hanem a visszatéréseket szemlézzük, kitűnik: bár nyugdíjasként Stallone
teljesít jobban a pénztáraknál, szórakoztatni igazán Schwarzenegger tud, aki
már az önironikus retrózás divatja előtt is sikeresebben vette poénra magát és
színészi kvalitásait. Ezért is érthetetlen, hogy a filmezéshez mindig egy
üzletember következetességével álló showman miért döntött úgy, hogy 68 évesen
végre komolyan veszi magát – méghozzá egy zombimelodrámában. A
Schwarzenegger-filológus persze rávághatja erre, hogy Arnie a kilencvenes
években népszerű családi akcióvígjátékainak (Terminátor 2, Az utolsó
akcióhős, Két tűz között)
gondoskodó apafiguráját akarja visszahozni a zombilányát védelmező farmer
szerepével, de még az elvetemültebb rajongó is hamar belátja: nincs az a
zombiapokalipszis, ami előcsalogatná Schwarzeneggerből a drámai színészt.
A pályáját
reklámfilmesként kezdő, majd a Walking
Dead főcím-rendezőjévé előlépő Henry Hobson legnagyobbat mégsem a
szereposztással téved, hanem azzal, hogy nem hozza felszínre a zombimetaforában
lappangó tartalmakat. Hiszen végső soron minden zombifilm elmélkedés a
halálról, csak a szerzők néha egy szociológus (George Romero), máskor egy
nyelvfilozófus (Tony Burgess: Pontypool),
leggyakrabban pedig egy kórboncnok (bármely gore-rendező) érdeklődésével viszik
végig a gondolatmenetet. Hobson filmje viszont nem szól elidegenedésről,
tömegember-létről, de még csak a fiatalok hormonháztartásának felborulásáról
sem – a zombi nála csupán divatos körítés, behelyettesíthető betegség az
elmúlás melodrámájához. Az átváltozás szürke hétköznapjaira koncentráló,
feszültség és dráma helyett pusztán merő unalmat kínáló Maggie így közelebb áll az előbb halálos ágyba, majd szerelembe eső
fiatalok trendi szubzsáneréhez, de minden szempontból alulteljesít ahhoz, hogy
szívtépő Vérünkben a hiba vagy
szarkasztikus Én, Zombi, és a csaj, aki
meg fog halni legyen.
Extrák: Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 25 átlag: 6.48 |
 |
|
