Film / Regény

Dave Eggers: A Kör

A cápa, amelyik fölfalja a világot

Pethő Réka

A közösségi média és árnyoldala.

Ki az, aki használta már a Facebook-on azt a funkciót, amellyel meg lehet nézni, bizonyos ismerőseink mikor voltak utoljára bejelentkezve? Aki most gondolatban azt válaszolta, „én igen”, annak érdemes elolvasnia Dave Eggers 2013-ban megjelent, A Kör című könyvét, mert ő már elindult azon a spirálon, amelyről az amerikai író mesél. Eggers a magyarul is megjelent, kafkai Hologram a királynak után ebben a regényében is olyan témához nyúlt, amelyről mindenkinek van véleménye, és bár bizonyos pontokon egészen a ponyvairodalom szintjére süllyed mind stílusban, mind szóhasználatban, nem szabad szó nélkül túllépni rajta.

A Kör ugyanis nem az a regény, amit szépirodalmi értékei vagy igényessége miatt olvasunk el, hanem azért, amiről szól. Olyan témát és kérdéseket vet fel, amelyek a jelenben, folyamatosan alakítják át a világot – csak éppen az nem egyértelmű, hogy ez a fejlődés meddig üdvös. A regény főhőse egy 24 éves lány, Mae, aki a globális Kör nevű vállalatnál kezd dolgozni. Annál a cégnél, amely követi minden internetes tevékenységünket, kereséseinket, és uralja a közösségi médiát. Mae az ügyfélszolgálaton kap munkát, ám a tevékenységi köre hamar bővülni kezd: miközben munkaasztalánál a monitorok száma egyre csak nő, eljutunk a teljes átláthatóságáig: reggeltől este 10-ig van rajta egy kamera, amely folyamatosan élőben közvetíti őt és amit lát. Ő lesz a vállalat arca, aki bemutatja a cég működését a világnak.

A regény igazi értéke abban rejlik, ahogy Eggers fokról fokra haladva építkezik és szép ívben rajzolja fel a digitális világ egyre nagyobb uralmát Mae-n – vagy bármelyikünkön. Eleinte mindannyiunk számára ésszerűek a folyamat előnyei: az ügyfélszolgálat munkáját egy kérdés megválaszolása után az ügyfél azonnal értékeli egy százas skálán, a munkatársnak pedig igyekeznie kell, hogy bizonyos átlag fölött maradjon. Így az ügyfélszolgálatos motivált, hogy jól dolgozzon, az ügyfél pedig színvonalas szolgáltatást kap. A teljesítményünk pontosan mérhető, és ez hasznos. Mae-nek ezzel párhuzamosan részvételi rangja van a cégnél, ez az a pontszám, amely a közösségi médiás tevékenységéből áll össze: mennyi tartalmat osztott meg, mennyien kedvelték az ő tevékenységét, mennyi eseményhez fűzött megjegyzést. Ez határozza meg a népszerűségét a vállalatnál, kollégái ennek alapján alkotnak véleményt róla. A teljesítménye tehát számosítható. De ennek nagy ára van.

Eggers nagyon szépen egyensúlyoz azon a vékony határvonalon, ahonnan kilátás nyílik a közösségi tér, a széles körű elérés és az online világ minden előnyére, de a privát szféra felszámolásának, a valós élmények digitálisra cserélésének árnyoldalára is. A sorra érkező technikai újítások mind a mai valóságból táplálkoznak – A Kör utópiája nem sci-fi –, alkalmazásuk kapcsán Eggers újabb és újabb kérdéseket rajzol fel. Visszaszoríthatók a gyermekrablások, ha minden gyerek csontjába beültetünk egy chipet, amellyel örökké követhető, hogy hol van. De hová vezet az, ha egy emberről mindig meg lehet mondani, hogy éppen hol tartózkodik? Mae apja gyógyíthatatlan betegségben szenved, ezért az orvosok bekamerázzák a szülői ház minden szegletét, mert a folyamatos megfigyelés közelebb visz a betegség megértéséhez, és ezáltal gyógyításához. De lehet-e úgy élni, hogy minden cselekedetünk látható mások számára?

Az utópia azonban disztópiába fordul, amikor a bosszantó apróságok nyomasztó hitvallásként kezdenek működni. Mae gyerekkori barátja, a Kör világának didaktikus ellenpontjaként a digitális világot elutasító „analóg” Mercer tart eleinte tükröt a lány átalakulásának, kimondva az ítéletet: „Az az igazság, hogy már nem vagy valami érdekes. Ülsz az íróasztalnál napi tizenkét órát, mégse tudsz felmutatni semmit a végén, csak egy-két számot, ami egy hét múlva elavul, és nem emlékszik rá senki.” A Mae kamerái elől menekülő Mercer öngyilkossága után a lány levonja a következtetéseket, amellyel Eggers végül állást foglal az addig nyitva hagyott történetben: ebben az új, szabad világban épp csak választási lehetőség nincs – a kimaradás nem opció.

A sötét és bántóan összecsapott befejezésig azonban alapvetően élvezetes regény A Kör, ha hajlandóak vagyunk túllépni az időnként megmosolyogtatóan gyenge epizódokon. Számos érdekes gondolatot vet fel, amelyek esetében azt lenne igazán izgalmas megvizsgálni, hogy melyik olvasó számára mikor válik abszurd túlzássá mindaz, amit Eggers vizionál.

Európa Könyvkiadó, 2016.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 50-51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13238

Cikk értékelése:

szavazat: 2 átlag: 6