KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/január
MAGYAR PANTHEON
• Tompa Andrea: Meztelen arccal Törőcsik Mari a színpadon
• Kelecsényi László: „Csoda, hogy élek” Beszélgetés Törőcsik Marival
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
• Soós Tamás Dénes: A fogyasztók öntudatra ébredése Kerekasztal-beszélgetés a közösségi médiáról
• Kovács Gellért: Farkas a cseten Csapda a neten
• Sós Áron Árpád: A social media hatalma Clickbait
ÚJ RAJ
• Bartai Dóra: Az érzékenység monopóliuma Mia Hansen-Løve
KORTÁRS DALLAMOK: FILMMUSICAL
• Alföldi Nóra: „Evvel a dalban mondom el” Művészfilmes musicalek
• Varró Attila: Színes nyomor New York-i musicalek
• Déri Zsolt: Szikraszilárdság The Sparks Brothers
• Vincze Teréz: Nyolc óra Beatles The Beatles: Get Back
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Méhek és földrengések Minimalista horror-zene
ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Terhelt viszonyok Primanima 2021
• Kránicz Bence: Toldi szelleme Jankovics Marcell: Toldi
TÉVÉSOROZATOK
• Hegyi Gyula: A múlt utóélete Orosz történelmi tévésorozatok
• Teszár Dávid: Adósrabszolgák viadala Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed
DOKU-ZÓNA
• Boronyák Rita: A szabadság színei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál
• Bartal Dóra: Női terekben Beszélgetés Kőrösi Mátéval
• Margitházi Beja: Nem harcolni nem lehet Franz Böhm: Dear Future Children
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Trauma és bosszú Sitges
• Bakos Gábor: A képpé vált látvány Szolnok
KÖNYV
• Fekete Tamás: Alfred Hitchcock tizenkét élete Alfred Hitchcock bemutatva
• Endrényi Krisztina: Iustitia és a múzsák Film és jog a gyakorlatban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fóbia mögötti vágy Jane Campion: A kutya karmai közt
KRITIKA
• Baski Sándor: Kapcsolatok Oslóban Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
• Fekete Tamás: Kiskarácsony Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
• Gyenge Zsolt: Önző férfiak Beszélgetés Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal
MOZI
• Rudas Dóra: Az örökbeadás
• Gyenge Zsolt: Legjobb tudomásom szerint
• Bárány Bence: Richard király
• Pozsonyi Janka: Aline – A szerelem hangja
• Kovács Kata: Mézes szivar
• Huber Zoltán: Családi testcsere
• Benke Attila: Az oltalmazó
• Kovács Gellért: A Gucci-ház
• Herczeg Zsófia: Encanto
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Az apa
• Baski Sándor: Rajongás
• Huber Zoltán: Stillwater
• Pethő Réka: Louis Wain
• Lichter Péter: A világítótorony
• Nagy V. Gergő: A dicsőség órája
• Varró Attila: A hazug lány
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kortárs dallamok: filmmusical

The Sparks Brothers

Szikraszilárdság

Déri Zsolt

Az Annette című Leos Carax-musicalt jegyző Sparks popduó 2021-ben egy másik filmmel is mozikba került.

 

A humor- és akciódús játékfilmjeivel (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége, Scott Pilgrim a világ ellen, Nyomd, bébi, nyomd) elhíresült angol forgatókönyvíró-rendező Edgar Wright az Utolsó éjszaka a Sohóban című új pszicho-thrillerje mellett 2021-ben első dokumentumfilmjét is bemutatta – az amerikai Sparks együttes bő fél évszázadot átívelő karrierjéről.

Az 1945-ös születésű bajszos dalszerző-billentyűs Ron Mael és 1948-as évjáratú öccse, a magas hangjával teátrálisan éneklő szépfiú Russell Mael kaliforniai egyetemistákként filmelméletet és filmkészítést tanultak, de végül a zene lett a hivatásuk. 1967 januárjában az első demófelvételük a Computer Girl című futurista dal volt, majd 1971-es első Halfnelson-nagylemezük 1972-es újrakiadásához felvették a Sparks zenekarnevet a filmkomikus Marx fivérek nyomán (amint erre most karrieráttekintő dokumentumfilmjük címe is visszautal), és a glam rock korszakban sikerült is befutniuk… Nagy-Britanniában, ahol This Town Ain't Big Enough For Both Of Us című 1974-es slágerükkel hisztérikus sikert arattak, és angol kísérőzenészekkel rögzített korabeli albumaik is jól fogytak. Utána viszont a karrierjük már inkább egy hullámvasútra hasonlított, ahol extravagáns art-pop víziójuk a nagyközönség ízlésével csak ritka csúcspontokon találkozott, mint 1979-ben az olasz diszkóproducer Giorgio Moroderrel készült No. 1 In Heaven című szintipop lemezük, a new wave idején az amerikai MTV-nemzedéket is megnyerő 1983-as Cool Places klipduett Jane Wiedlinnel a Go-Go's csajzenekarból vagy a Pet Shop Boysnak fityiszt mutató 1994-es When Do I Get To Sing 'My Way' sikerdal. 2002-ben a repetitív neoklasszikus beütésű Lil' Beethovennel okoztak meglepetést, 2008-ban elejétől végéig lejátszották élőben 21 addigi albumuk anyagát 21 egymást követő londoni koncerten, 2015-ben a Franz Ferdinand skót indie rock kvartettel közös FFS kollaboráció révén pedig már egy harmadik popközönség-generáció (meg az előzők addig szkeptikus része) is felfedezhette magának a Mael fivéreket – és azóta mindegyik új sorlemezük bejutott a brit Top 10-be.

Ron és Russell szikrázó kreativitásának folytonosságát a sziklaszilárd testvéri összetartás és munkamorál biztosítja immár bő fél évszázada – s végül még mozis ambícióikkal is révbe értek. A hetvenes évek közepén Jacques Tatival kitalált Confusion filmtervüknek és a Mai, The Psychic Girl című japán manga nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulón Tim Burtonnel tervezett zenés filmadaptációjának a meghiúsulása (meg a keserű hollywoodi kalandot karikírozó 2009-es The Seduction Of Ingmar Bergman című rádiós musical) után a francia rendező Leos Carax nemcsak a When You’re A French Director című 2017-es számukba szállt be, de a Mael fivérek által írt történetre és dalokra épülő Annette projektet is megvalósította Adam Driverrel és Marion Cotillard-ral az énekes főszerepekben. Edgar Wright pedig ezzel párhuzamosan megcsinálta a perfekt Sparks-dokumentumfilmet.

A precíz kronológiában csak egyszer bakizó (az 1973-as A Woofer In Tweeter's Clothing albumot tévedésből 1972 januárjára datáló) angol rendező az eklektikus karriertörténetet a tőle megszokott szellemességgel és változatossággal vitte vászonra (rajzfilm, képregény, papírkivágásos és gyurmaanimáció, „történelmi újrajátszás”, előre bejelentett vizualizált szójátékok, csak nagyvásznon érvényesülő kisbetűs szómagyarázatok stb.), míg a friss interjúrészleteket fekete-fehérben – egységes szürke háttér előtt – prezentálja az egykori zenésztársakkal, menedzserekkel és producerekkel, Sex Pistols-, New Order-, Visage-, Duran Duran-, Human League-, Depeche Mode-, Erasure-, Suede-, Sonic Youth-, Red Hot Chili Peppers-, Faith No More-tagokkal és olyan további hírességekkel, mint Beck, Weird Al Yankovic, Mike Myers, Fred Armisen, Jason Schwartzman, az író Neil Gaiman, a groupie-királynő Pamela Des Barres vagy épp saját maga (Edgar Wright, fanboy – mondja ott a képaláírás).

 

THE SPARKS BROTHERS – brit, 2021. Rendezte és írta: Edgar Wright. Kép: Jake Polonsky. Szereplők: Ron Mael és Russell Mael. Gyártó: Complete Fiction Pictures. 140 perc. 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 27-28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15199