MoziAz örökbeadásRudas Dóra
Nowhere Special – olasz-brit, 2021. Rendezte és írta: Uberto Pasolini. Kép: Marius Panduru. Zene: Andrew Simon McAllister. Szereplők: James Norton (John), Daniel Lamont (Michael), Chris Corrigan (Gerry), Valene Kane (Celia). Gyártó: Rai Cinema / Picomedia / Digital Cube. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 96 perc. Ha bárkinek is pozitívak lennének még az első asszociációi e szó hallatán, azt Uberto Pasolini máris emlékezteti, hogy a szeretet elsősorban a fájdalom és önfeláldozás szinonimája. John főállásban ablakokat tisztít, az üvegen át olyan életekbe nyer bepillantást, amilyen a fiáé is lehetne, és amilyen az övé már sosem lesz – a férfi ugyanis haldoklik. Mivel egyedül neveli Michaelt, nincs más választása, mint örökbefogadó családot találni neki, az idő azonban szorít. Az élet nélkülem című filmet idéző történet többnyire kiszámítható, hiszen az egymáshoz végletekig ragaszkodó, az anya elvesztésének traumáján osztozó apa-fiú páros nyilván nagyon nehezen engedi el egymást – különösen, ha ezt a folyamatot a férfi halála katalizálja. De a leépülés csak keretezi az eseményeket, nem csap át drámai agóniába és az örökbefogadó családok sem válnak a rideg mostohaszülők archetípusává. Maguk is saját keresztjük súlya alatt rogyadozó jó emberek, akiket a leheletfinom narratíva és a rendkívül szerethető főszereplők miatt mégis muszáj kicsit utálnunk. Pasolini filmje egy egyszerű munkásosztálybeli ember igaz története, ehhez igazodva a róla készült mozi is letisztult, mentes mindennemű túlzástól, sőt olyannyira szikár realista, hogy míg a szenvedést hitelesen, az örömöket egészen esetlenül ábrázolja – mintha csak nem lenne gyakorlata az efféle érzelmekben. A fajsúlyos dráma csupán apró jelekkel, mimikákkal és utalásokkal dolgozik, igaz, ezek közül néhány valamelyest többet segít az értelmezésben, mint szükséges. De némi szájbarágás talán indokolt is, hiszen szűk szöveg és – a kisfiú védelmében elfojtott - még szűkebb érzelmi skála jellemzi az alkotást. Nem kapunk nagy kiborulás-jelenetet vagy az apja kezét toporzékolva visszahúzó gyereket. Így a tehetetlenségből fakadó összes düh, szomorúság és fájdalom megélése a befogadóra marad, amitől Az örökbeadás az év egyik legmegrázóbb filmes élménye.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
