KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/január
MAGYAR PANTHEON
• Tompa Andrea: Meztelen arccal Törőcsik Mari a színpadon
• Kelecsényi László: „Csoda, hogy élek” Beszélgetés Törőcsik Marival
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
• Soós Tamás Dénes: A fogyasztók öntudatra ébredése Kerekasztal-beszélgetés a közösségi médiáról
• Kovács Gellért: Farkas a cseten Csapda a neten
• Sós Áron Árpád: A social media hatalma Clickbait
ÚJ RAJ
• Bartai Dóra: Az érzékenység monopóliuma Mia Hansen-Løve
KORTÁRS DALLAMOK: FILMMUSICAL
• Alföldi Nóra: „Evvel a dalban mondom el” Művészfilmes musicalek
• Varró Attila: Színes nyomor New York-i musicalek
• Déri Zsolt: Szikraszilárdság The Sparks Brothers
• Vincze Teréz: Nyolc óra Beatles The Beatles: Get Back
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Méhek és földrengések Minimalista horror-zene
ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Terhelt viszonyok Primanima 2021
• Kránicz Bence: Toldi szelleme Jankovics Marcell: Toldi
TÉVÉSOROZATOK
• Hegyi Gyula: A múlt utóélete Orosz történelmi tévésorozatok
• Teszár Dávid: Adósrabszolgák viadala Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed
DOKU-ZÓNA
• Boronyák Rita: A szabadság színei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál
• Bartal Dóra: Női terekben Beszélgetés Kőrösi Mátéval
• Margitházi Beja: Nem harcolni nem lehet Franz Böhm: Dear Future Children
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Trauma és bosszú Sitges
• Bakos Gábor: A képpé vált látvány Szolnok
KÖNYV
• Fekete Tamás: Alfred Hitchcock tizenkét élete Alfred Hitchcock bemutatva
• Endrényi Krisztina: Iustitia és a múzsák Film és jog a gyakorlatban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fóbia mögötti vágy Jane Campion: A kutya karmai közt
KRITIKA
• Baski Sándor: Kapcsolatok Oslóban Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
• Fekete Tamás: Kiskarácsony Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
• Gyenge Zsolt: Önző férfiak Beszélgetés Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal
MOZI
• Rudas Dóra: Az örökbeadás
• Gyenge Zsolt: Legjobb tudomásom szerint
• Bárány Bence: Richard király
• Pozsonyi Janka: Aline – A szerelem hangja
• Kovács Kata: Mézes szivar
• Huber Zoltán: Családi testcsere
• Benke Attila: Az oltalmazó
• Kovács Gellért: A Gucci-ház
• Herczeg Zsófia: Encanto
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Az apa
• Baski Sándor: Rajongás
• Huber Zoltán: Stillwater
• Pethő Réka: Louis Wain
• Lichter Péter: A világítótorony
• Nagy V. Gergő: A dicsőség órája
• Varró Attila: A hazug lány
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Az apa

Roboz Gábor

The Father – amerikai, 2020. Rendezte: Florian Zeller. Írta: Florian Zeller és Christopher Hampton. Kép: Ben Smithard. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: Anthony Hopkins (Anthony), Olivia Colman (Anne), Mark Gattis (A férfi), Olivia Williams (A nő). Gyártó: Trademark Films. Forgalmazó: Telekom TVGo. Feliratos. 97 perc.

 

A demencia tapasztalatát az elmúlt években viszonylag sok horrorfilm dolgozta fel, a téma számára természetesebb közeget jelentő melodráma műfaja pedig tavaly három vonatkozó egészestést is kitermelt, ugyanakkor az értékrendi konfliktusról is szóló Zuhanással és a szerelem erejét is szemléltető Szupernóvával szemben Az apa már teljes egészében a betegség hatására koncentrál. A korábban regény- és forgatókönyvíróként aktív, színházi szerzőként és rendezőként pedig világhírű Florian Zeller saját, nálunk is színpadra állított darabjából forgatott többszörös Oscar-díjas nagyjátékfilmet (és ennek sikere nyomán jövőre érkezik a Család-trilógiája utolsó darabjaként ismert A fiú mozifilmváltozata is), amelynek cselekménye egész egyszerűen azt mutatja be, milyen megsemmisítő ezzel az állapottal együttélni az elsődleges elszenvedője és szűk környezete számára egyaránt.

Bár a film az idős apa figuráját körülvevők – elsősorban a gondozásában áldozatos szerepet vállaló, felnőtt lánya – helyzetét is érzékelteti, legfőbb erénye épp abból következik, hogy néhány pillanatot leszámítva végig a címszereplő szemszögébe kényszerít minket. A francia író-rendező (aki a Florida című, általa csak forgatókönyvíróként jegyzett 2015-ös filmben már részben komikus hangnemben is feldolgozta a szóban forgó darabját) így a néző fokozatos elbizonytalanításával, és bravúros módon bármiféle érzelgősség nélkül képes közvetíteni, milyen lehet, amikor szép lassan zavarossá válik minden: idő és tér, a saját és mások identitása egyaránt. Ráadásul hiába játszódik a cselekmény kizárólag zárt terekben sok párbeszéddel, Zeller elsőfilmestől szokatlanul magabiztosan kerüli el a színdarab-adaptációkat gyakran jellemző teátralitást, az egytől egyig árnyalt színészi alakítások pedig végképp garantálják, hogy produkciója a témában hivatkozási alap legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15213