KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/január
MAGYAR PANTHEON
• Tompa Andrea: Meztelen arccal Törőcsik Mari a színpadon
• Kelecsényi László: „Csoda, hogy élek” Beszélgetés Törőcsik Marival
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
• Soós Tamás Dénes: A fogyasztók öntudatra ébredése Kerekasztal-beszélgetés a közösségi médiáról
• Kovács Gellért: Farkas a cseten Csapda a neten
• Sós Áron Árpád: A social media hatalma Clickbait
ÚJ RAJ
• Bartai Dóra: Az érzékenység monopóliuma Mia Hansen-Løve
KORTÁRS DALLAMOK: FILMMUSICAL
• Alföldi Nóra: „Evvel a dalban mondom el” Művészfilmes musicalek
• Varró Attila: Színes nyomor New York-i musicalek
• Déri Zsolt: Szikraszilárdság The Sparks Brothers
• Vincze Teréz: Nyolc óra Beatles The Beatles: Get Back
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Méhek és földrengések Minimalista horror-zene
ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Terhelt viszonyok Primanima 2021
• Kránicz Bence: Toldi szelleme Jankovics Marcell: Toldi
TÉVÉSOROZATOK
• Hegyi Gyula: A múlt utóélete Orosz történelmi tévésorozatok
• Teszár Dávid: Adósrabszolgák viadala Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed
DOKU-ZÓNA
• Boronyák Rita: A szabadság színei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál
• Bartal Dóra: Női terekben Beszélgetés Kőrösi Mátéval
• Margitházi Beja: Nem harcolni nem lehet Franz Böhm: Dear Future Children
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Trauma és bosszú Sitges
• Bakos Gábor: A képpé vált látvány Szolnok
KÖNYV
• Fekete Tamás: Alfred Hitchcock tizenkét élete Alfred Hitchcock bemutatva
• Endrényi Krisztina: Iustitia és a múzsák Film és jog a gyakorlatban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fóbia mögötti vágy Jane Campion: A kutya karmai közt
KRITIKA
• Baski Sándor: Kapcsolatok Oslóban Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
• Fekete Tamás: Kiskarácsony Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
• Gyenge Zsolt: Önző férfiak Beszélgetés Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal
MOZI
• Rudas Dóra: Az örökbeadás
• Gyenge Zsolt: Legjobb tudomásom szerint
• Bárány Bence: Richard király
• Pozsonyi Janka: Aline – A szerelem hangja
• Kovács Kata: Mézes szivar
• Huber Zoltán: Családi testcsere
• Benke Attila: Az oltalmazó
• Kovács Gellért: A Gucci-ház
• Herczeg Zsófia: Encanto
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Az apa
• Baski Sándor: Rajongás
• Huber Zoltán: Stillwater
• Pethő Réka: Louis Wain
• Lichter Péter: A világítótorony
• Nagy V. Gergő: A dicsőség órája
• Varró Attila: A hazug lány
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mézes szivar

Kovács Kata

Cigare au miel – francia, 2021. Rendezte és írta: Kamir Aïnouz. Kép: Jeanne Lapoirie. Zene: Julie Roué. Szereplők: Zoé Adjani (Selma), Amira Casar (Anya), Lyes Salem (Apa), Louis Peres (Louis), Idir Chender (Luka). Gyártó: Eliph Productions / Willow Films. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 100 perc.

 

Az algériai származású, francia Kamir Aïnouz elsőfilmjének hősnője szívszorítóan szép rendezői alteregó: a 17 éves, berber családi gyökerekkel rendelkező Selmát (Zoé Adjani, Isabelle Adjani unokahúga) szigorú ügyvéd apja és orvos anyja Párizsban neveli, a lány életét a szokásos tinédzserkori lázadás és kulturális határfeszegetés, valamint saját testének tiltott felfedezése uralja, és bár egyáltalán nem szolgál rá, sem a felső-középosztálybeli élet, sem a férfiak nem bánnak vele kíméletesen. Selmát éppen annyira húzza a szíve a polgárháború dúlta, kilencvenes évekbeli Algériához – és a folytonos fenyegetettség ellenére is szülőfalujában maradó nagyanyjához –, mint amennyire vágyik a modern, urbánus, emancipált életre. És míg a film látszólag megmarad a szexuális önfelszabadítás és a gyökerektől való elszakadás meséjének, olyan összetett és szerteágazó motívumokon keresztül mesél női sorsokról, mint az óriáskaktuszokkal benőtt hegyi táj, amely egyszer Selma öröksége lesz, a terroristáktól feldúlt Algírban szinte lázadóként új életet kezdő nőgyógyász, és a felnőttkorban újraéledő, de a születés utáni első életévben már mélyen megélt kötelék anya és lánya között.

Selma igazi dilemmája, hogy vajon melyik életből kell kitörnie és mi az, amihez érdemes ragaszkodnia. A lány a film első jelenetében ugyan papíron még gyermek, ám valójában már öntudatos fiatal nő, aki akár a mély megtörtségből is képes magát újraépíteni, és nem riad meg attól sem, hogy saját természetes ösztönei szavát kövesse. Igazi keresztje, túl azon, hogy bevándorló családból származik és nő, hogy túlságosan vonzó. A külseje valóban mindenkit jobban érdekel, mint a szakmai előmenetele, ám ahhoz túlságosan tanult és felvilágosult, hogy ne szegezze anyjának a kérdést: minek tanuljak annyit, ha egyszer úgyis csak férjhez akartok adni? A Mézes szivar a franciáknál oly népszerű identitáskereső felnövéstörténetek (Vízi liliomok, Adèle élete; Cukorfalatok) között a maga egyszerűségében is messze az egyik legegyedibb és őszintébb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15215