KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/január
MAGYAR PANTHEON
• Tompa Andrea: Meztelen arccal Törőcsik Mari a színpadon
• Kelecsényi László: „Csoda, hogy élek” Beszélgetés Törőcsik Marival
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
• Soós Tamás Dénes: A fogyasztók öntudatra ébredése Kerekasztal-beszélgetés a közösségi médiáról
• Kovács Gellért: Farkas a cseten Csapda a neten
• Sós Áron Árpád: A social media hatalma Clickbait
ÚJ RAJ
• Bartai Dóra: Az érzékenység monopóliuma Mia Hansen-Løve
KORTÁRS DALLAMOK: FILMMUSICAL
• Alföldi Nóra: „Evvel a dalban mondom el” Művészfilmes musicalek
• Varró Attila: Színes nyomor New York-i musicalek
• Déri Zsolt: Szikraszilárdság The Sparks Brothers
• Vincze Teréz: Nyolc óra Beatles The Beatles: Get Back
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Méhek és földrengések Minimalista horror-zene
ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Terhelt viszonyok Primanima 2021
• Kránicz Bence: Toldi szelleme Jankovics Marcell: Toldi
TÉVÉSOROZATOK
• Hegyi Gyula: A múlt utóélete Orosz történelmi tévésorozatok
• Teszár Dávid: Adósrabszolgák viadala Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed
DOKU-ZÓNA
• Boronyák Rita: A szabadság színei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál
• Bartal Dóra: Női terekben Beszélgetés Kőrösi Mátéval
• Margitházi Beja: Nem harcolni nem lehet Franz Böhm: Dear Future Children
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Trauma és bosszú Sitges
• Bakos Gábor: A képpé vált látvány Szolnok
KÖNYV
• Fekete Tamás: Alfred Hitchcock tizenkét élete Alfred Hitchcock bemutatva
• Endrényi Krisztina: Iustitia és a múzsák Film és jog a gyakorlatban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fóbia mögötti vágy Jane Campion: A kutya karmai közt
KRITIKA
• Baski Sándor: Kapcsolatok Oslóban Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
• Fekete Tamás: Kiskarácsony Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
• Gyenge Zsolt: Önző férfiak Beszélgetés Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal
MOZI
• Rudas Dóra: Az örökbeadás
• Gyenge Zsolt: Legjobb tudomásom szerint
• Bárány Bence: Richard király
• Pozsonyi Janka: Aline – A szerelem hangja
• Kovács Kata: Mézes szivar
• Huber Zoltán: Családi testcsere
• Benke Attila: Az oltalmazó
• Kovács Gellért: A Gucci-ház
• Herczeg Zsófia: Encanto
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Az apa
• Baski Sándor: Rajongás
• Huber Zoltán: Stillwater
• Pethő Réka: Louis Wain
• Lichter Péter: A világítótorony
• Nagy V. Gergő: A dicsőség órája
• Varró Attila: A hazug lány
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévésorozatok

Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed

Adósrabszolgák viadala

Teszár Dávid

A Netflix gyerekjátékokra hangszerelt, ultrabrutális koreai sorozata egy hónap alatt vált nézettségi rekordot döntő világsikerré.

 

Csupán idő kérdése volt, mikor kerül ki egy tökéletes mém a Netflix konzekvensen képviselt nemzetközi tartalomgyártási nagyüzeméből: mindenekelőtt a koreai popkulturális hullám (hallyu) aktuális világtrendje, az ingerküszöböt átütő, látványos ellentétekre épülő alapötlet és egy kiépült infrastrukturális háttér (egyidejű hozzáférés több mint 210 millió előfizetőnek, szinkron 13 és felirat 31 nyelven) kellett ahhoz, hogy mindez létrejöhessen. A Netflix már az első koreai gyártású sorozatával, A királyság titkaival (2019) nagyot dobbantott, de ekkor még nem távolodott el túlzottan a legnépszerűbbnek számító koreai televíziós sorozatműfajoktól (mint a sageuk, vagyis a helyi kosztümös történelmi film, a kortárs közegbe helyezett romantikus vígjáték és az örökzöld melodráma). A Nyerd meg az életed (Squid Game) azonban markáns váltást jelez, ugyanis ez az ezredforduló idején kivirágzó új koreai film zsánerpalettájából válogat (thriller) és a szélsőséges erőszakábrázolásában olyan kultikus alkotásokat idéz meg, mint az Oldboy (2003) vagy a Keserédes élet (2005).
Tudvalévő, hogy a posztapokaliptikus mozik vagy a katasztrófafilmek esetében a szereplők kényszerből küzdenek a túlélésért, de nincs ez másként a halálig tartó játékra épülő disztópiák esetében sem, amelyekben a kiválasztott személyek nem szállhatnak ki a vetélkedésből (lásd Az éhezők viadala filmszériáját, a Battle Royale-t vagy az As the Gods Will-t). A Nyerd meg az életed író-rendezője, Hwang Dong-hyuk (Silenced, 2011) nagyban támaszkodik az utóbbi alkotásokra (halálig tartó játék, ahol csak egy maradhat), viszont újdonság a szabad akarat jelenléte: minden koreai versenyzőjelölt eldöntheti, hogy részt akar-e venni a hatalmas pénznyereményért. Egy valami azonban közös a játékosokban: valamennyien adósrabszolgák, akiknek szinte lehetetlen visszafizetni a felhalmozott tartozásukat. Hwang az Élősködők (2019) direktorával ellentétben nem a szimbólumok és a finom ecsetvonások embere, kapitalizmus-kritikája baltával van faragva, akárcsak a mexikói Új világrend (2020): figurái elnagyolt skiccek az anyjával élő, szerencsejáték-függő főhőstől az áruló, alfahím gengszteren és az opportunista középkorú anyakarakteren át a naiv, jószívű pakisztáni vendégmunkásig. Viszont ahhoz nagyon ért, hogy felépítsen egy nagyon markáns, szigorú szabályok között működő, titokzatos és élénk színekben pompázó, könnyen mémesíthető univerzumot, ahol az 1970-es évek Dél-Koreájában népszerű, életre-halálra menő gyerekjátékok zajlanak. Figyelemre méltó az is, hogy a játékosokon kívül beemel egy külső perspektívát (lásd a fiatal rendőr alakját), ezzel pedig egy további lebilincselő történetszállal gazdagítja a sztorit. Arra itt most nincs keret, hogy említésre kerüljön minden helyi jellegzetesség és nyelvi finomság, amely árnyalja az egyébként nagyon világos struktúrát és karakterdinamikát (mint a zöld szabadidőruha ’70-es éveket idéző koreai designja, vagy az észak-koreai menekült lány esete, aki az öccsével észak-koreai akcentussal beszél, a játék szereplőivel viszont standard szöuli kiejtéssel), annyi azonban bizonyos, hogy Hwang úgy merített a japán képregényekből (Battle Royale, Liar Game, As the Gods Will), hogy közben a koreai közegre adaptált egy univerzális, mindenki számára érthető problémakört (szélsőséges vagyoni egyenlőtlenségek egy kizsákmányoló rendszerben). Különösen emlékezetes a kedves kis gyermekjátékok színes-szagos, klasszikus zenével megtámogatott játéktere és a végletekig kiélezett harc kontrasztja, ahol előzetesen még az sem világos, egymás ellen vagy pedig egy csapatban fognak játszani a versenyzők. Az őrületesen nagy siker okán (142 millió néző, 50x szorzó a készítési költség és az összbevétel között) a folytatás borítékolható, mindazonáltal jelentékeny mennyiségű irónia van abban, hogy a kapitalista rendszer megsemmisítő kritikáját izgalmas viadalokba csomagoló sorozat hatására hirtelen megugrott a kereslet az adósrabszolgák által viselt tornacipők és számozott tréningruhák iránt – én például a Fashion Streeten futottam össze Halloween idején egy rikító rózsaszín ruhás, fekete maszkos Squid Game-őrbe.

 

Nyerd meg az életed (Squid Game) – koreai, 2021. Rendezte és írta: Hwang Dong-hyuk. Kép: Lee Hyeong-deok. Zene: Jaeil Jung. Szereplők: Lee Jung-Jae (Seong), Park Hae-soo (Cho), Oh Jeong Su (Oh), Jung Ho-yeon (Kang). Forgalmazó: Netflix. 9x55 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15200