KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/január
MAGYAR PANTHEON
• Tompa Andrea: Meztelen arccal Törőcsik Mari a színpadon
• Kelecsényi László: „Csoda, hogy élek” Beszélgetés Törőcsik Marival
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
• Soós Tamás Dénes: A fogyasztók öntudatra ébredése Kerekasztal-beszélgetés a közösségi médiáról
• Kovács Gellért: Farkas a cseten Csapda a neten
• Sós Áron Árpád: A social media hatalma Clickbait
ÚJ RAJ
• Bartai Dóra: Az érzékenység monopóliuma Mia Hansen-Løve
KORTÁRS DALLAMOK: FILMMUSICAL
• Alföldi Nóra: „Evvel a dalban mondom el” Művészfilmes musicalek
• Varró Attila: Színes nyomor New York-i musicalek
• Déri Zsolt: Szikraszilárdság The Sparks Brothers
• Vincze Teréz: Nyolc óra Beatles The Beatles: Get Back
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Méhek és földrengések Minimalista horror-zene
ANIMÁCIÓ
• Pauló-Varga Ákos: Terhelt viszonyok Primanima 2021
• Kránicz Bence: Toldi szelleme Jankovics Marcell: Toldi
TÉVÉSOROZATOK
• Hegyi Gyula: A múlt utóélete Orosz történelmi tévésorozatok
• Teszár Dávid: Adósrabszolgák viadala Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed
DOKU-ZÓNA
• Boronyák Rita: A szabadság színei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál
• Bartal Dóra: Női terekben Beszélgetés Kőrösi Mátéval
• Margitházi Beja: Nem harcolni nem lehet Franz Böhm: Dear Future Children
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Trauma és bosszú Sitges
• Bakos Gábor: A képpé vált látvány Szolnok
KÖNYV
• Fekete Tamás: Alfred Hitchcock tizenkét élete Alfred Hitchcock bemutatva
• Endrényi Krisztina: Iustitia és a múzsák Film és jog a gyakorlatban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fóbia mögötti vágy Jane Campion: A kutya karmai közt
KRITIKA
• Baski Sándor: Kapcsolatok Oslóban Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
• Fekete Tamás: Kiskarácsony Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
• Gyenge Zsolt: Önző férfiak Beszélgetés Lőrincz Nándorral és Nagy Bálinttal
MOZI
• Rudas Dóra: Az örökbeadás
• Gyenge Zsolt: Legjobb tudomásom szerint
• Bárány Bence: Richard király
• Pozsonyi Janka: Aline – A szerelem hangja
• Kovács Kata: Mézes szivar
• Huber Zoltán: Családi testcsere
• Benke Attila: Az oltalmazó
• Kovács Gellért: A Gucci-ház
• Herczeg Zsófia: Encanto
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Az apa
• Baski Sándor: Rajongás
• Huber Zoltán: Stillwater
• Pethő Réka: Louis Wain
• Lichter Péter: A világítótorony
• Nagy V. Gergő: A dicsőség órája
• Varró Attila: A hazug lány
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legjobb tudomásom szerint

Gyenge Zsolt


magyar, 2021. Rendezte és írta: Lőrincz Nándor és Nagy Bálint. Kép: Nagy Bálint. Zene: Fodor Attila. Hang: Balogh Péter. Producer: Kovács Gábor, Pataki Ági, Mécs Mónika. Szereplők: Hámori Gabriella (Nóra), Bodolai Balázs (Dénes), Menszátor-Héresz Attila (Czibor), Fenyő Iván (Lóránt), Tar Renáta (Kata). Gyártó: Filmpartners / M&M Film. Forgalmazó: Budapest Film. 123 perc.

 

Mire számított ilyen kihívó ruhában? Miért ivott annyit? Miért állt szóba vele? – hangzanak az áldozathibáztatás tipikus szólamai szexuális erőszaktörténetek esetén. Úgy tűnik – és ebben talán a #metoo mozgalom ért el elsőként áttörést –, a legnehezebb azt megértetni, hogy ha a folyamat bármely pontján az egyik fél nemet mond, a szexuális aktus folytatása onnan kezdve erőszak. Lőrincz Nándor és Nagy Bálint a kérdésnek ebbe a vetületébe nyúlnak bele, ráadásul az értetlenkedő szemszöget az amúgy jóravaló, empatikus férj jeleníti meg, akinek egyre kevésbé az erőszak ténye, hanem a feleség érintettségének tisztázása lesz fontos.

E megközelítés a külső megfigyelő felől ábrázolja a szituációt, és ezáltal az erőszak felismerésének nehézségeire irányítja a figyelmet. Ugyanakkor megint azzal szembesülünk, hogy a FOMO és a Szép csendben után újra egy olyan magyar film készült férfi alkotók „tollából” a témáról, ami megint nem a nő, nem az áldozat perspektíváját helyezi előtérbe. A Legjobb tudomásom szerint nagy értéke viszont, hogy rávilágít a szexuális erőszak rendőri kezelésének abszurd (és felháborító) mivoltára. Fontos, hogy nem a rendőrök egyéni empátiájának hiányáról van szó, hanem a rendszerszintű felkészületlenség válik nyilvánvalóvá.

Szembetűnő a rendezés és az operatőri munka összehangolt működése a gyakran használt, mesterien megoldott hosszú snittekben. Sajnálatos azonban, hogy a szerzők nem mertek (a rövidfilmjeikhez hasonlóan) radikálisabbak lenni: a hosszú snitt használata nem következetesen, hanem hagyományosan felplánozott jelenetekkel váltogatva jelenik meg, így az egész film stilárisan kissé jellegtelen marad. A néhány nem kellően átgondolt dramaturgiai fordulat és sztereotip helyzet ellenére a film képes magával ragadni, megvezetni és kételybe ringatni a nézőt, ugyanakkor melléfogásnak tűnik a főszereplő: Bodolai Balázs játéka leesik a vászonról, esetlensége csupán az esetlenség ábrázolásának látszik. A Legjobb tudomásom szerint fontos és ígéretes elsőfilm, amely ígéretet azonban a szerzőknek következő filmjükkel még be kell teljesíteniük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15205