|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziFácángyilkosokRoboz Gábor
Fasandraberne – dán, 2014. Rendezte: Mikkel Nørgaard. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: Eric Kress. Zene: Patrik Andrén. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck), Fares Fares (Assad), Sarah-Sofie Boussnina (Unge Kimmie), David Dencik (Ulrik Dybbol). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 119 perc. Miután egyes dán
televíziós krimiszériák (A híd,
Gyilkosság, A gyilkosnak ölni kell) az elmúlt évek során komoly (el)ismertségre
tettek szert, most szemtanúi lehetünk egy mozifilmsorozat születésének is: a
számos országban népszerű Jussi Adler-Olsen Nyomtalanul
című regényéből 2013-ban készült játékfilm, és a mostani Fácángyilkosokat hazájában még idén követi a Palackposta feldolgozása. A könyvek főhőseit jelentő nyomozópáros („a
morcos” és „a kedves”) a kollégáik által lenézett Q-ügyosztály tagjaiként
régóta porosodó eseteket old meg, az aktuális történetben egy húsz évvel
ezelőtt meggyilkolt ikerpár aktáját veszik elő, a kutatás pedig egy elit
magániskola diákjaihoz vezet.
A krimi- és
thrillerelemeket vegyítő Fácángyilkosokat
– amely a dán filmtörténet eddigi legjobb nyitóhetét produkálta a pénztáraknál
– ugyanaz a stáb készítette, mint az előző részt, és eszük ágában sem volt
változtatni a recepten, így Mikkel Nørgaard-ék produkciója is ugyanannyira
élvezhető, kidekázott és helyenként kicsit szájbarágós, mint bármelyik amerikai
iparosmunka. A két órás játékidő ellenére ugyanakkor a fokozottan
cselekménycentrikus film szinte semennyi időt nem szán a karakterépítésre, a
fájóan sematikus detektívfigurák ráadásul még párosként is teljesen
jellegtelenek, talán ha egyszer megvillan közöttük valami. A jelenleg hat
kötetből álló regényszéria gond nélkül továbbélhet profin legyártott
filmsorozatként is, de az eddigiek alapján nem úgy tűnik, hogy részeire a műfaj
különlegességeiként fogunk hivatkozni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 185 átlag: 5.7 |
 |
|
|
|
