KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anton, a varázsló

Kulcsár Mária

Egy biztos: nem varázsló. Autószerelő. Kivénhedt traktorok, roncs kocsik látványa, hiányzó alkatrészek felkutatása hevesebb lázba hozza, mint híres szenvedélyei: az ital és a nők. Kiderül: ez hiba, sőt bűn.

1945 tavasza. Az ifjú Anton hazatér a harcmezőről, lelkiismeretét gyorsan megnyugtatja a riasztóan kedélyes német közhellyel: „a háborút nem én csináltam, én csak elvesztettem”. Nekilát, s újjávarázsolja faluja gépállományát, éjjel-nappal, vasárnapokat sem ismerve dolgozik, persze nem ingyen. A parasztok rászorulnak a szakemberre, dől a pénz, Anton rövid idő alatt jelentős vagyonkára tesz szert...

Nincs mibe fektetnie a pénzét, s nem lévén még fal Berlin közepén, felül a vicinálisra, és elhelyezi pénzét egy nyugatnémet bankban. Hazatér, folytatja a traktorjavítást, ígérget és megveszteget, hogy megfelelő alkatrészhez, nyersanyaghoz, egyre több pénzhez jusson, míg börtönben nem találja magát. Mire szabadul, már mindenki úgy ügyeskedik, feketézik, korrumpál, mint ő hajdanán. Közben szeretője Svájcba szökik Anton régi, a nyugati bankban elhelyezett vagyonkájával, halálakor pedig egy luxusautót hagy rá. Anton váratlan gesztussal az autót az ócskavaszúzdában gyilkolja meg, maga pedig fél liter vodkával öngyilkos lesz.

Ez a rövid cselekményváz egy jó filmre elegendő kemény igazságot, gondolkozni, elemezni valót tartalmaz. Günter Reisch, a rendező azonban csak bűvészkedik az anyaggal, ügyeskedik, mint Anton, a varázsló. Szűk korlátokat állít önnön bátorságának, s egy-egy mondattal, gesztussal elérvén azokat gyorsan vállat von, ránk kacsint, vagy nevetve az ellenkezőjét állítja. Ez a bizonytalanság az egyik oka a tökéletes műfaj- és stílusbeli átgondolatlanságnak. Valószínűleg vígjátéknak vagy groteszknek szánták a filmet, erre vallanak az időnként közeliben mutatott nagy lábujjak, pisilések és néhány ízetlen bemondás. Sajnos, képi világának érdekességét bármely tévéközvetítés felülmúlja. Érdektelen a film, pedig főhőse még Magyarországra is eljut; a társadalombírálat mélyebb rétegei, igazi humor helyett azonban itt is csupán a „fricskázásra” futja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7842