KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ászja

Veress József

Turgenyevet, az oroszok klasszikusát elég sokan filmre vitték, igazán maradandó értékű alkotás azonban nem született a két művészet találkozásaiból. Bizonyára azért, mert az Apák és fiúk, a Nemesi fészek meg a többi Turgenyev-regény – de az elbeszéléseket és drámákat is említhetném – igazán nem kinematikusak, dimenzióik teljességét a vászon képtelen visszaadni. Turgenyev történeteiben a líra és a pszichológia, az atmoszféra és a leírás, olykor az ideológia és a filozófia fontosabb „kötőanyag”, mint a mese. Márpedig a rendezőknek nincsenek mindig adekvát eszközeik a turgenyevi mélység tolmácsolásához (újjáteremtésről nem is beszélve).

Itt van például az Ászja, mely nemrégiben Joszif Hejficet, a szovjet film egyik nagytekintélyű veteránját megihlette. Miről szól a prózai mű? Egy szerelmi kapcsolat fejlődéséről (illetve inkább visszafejlődéséről). A „felesleges ember” tehetetlenségéről és felelőtlenségéről. Egy elszalasztott boldogságról. Roppant szimpla sztori. Végtelenül bonyolult analízis. A cselekményt természetesen könnyű rendezői feladat képsorokká formálni. Ami viszont „mögötte” van, a víz alatti áramlatokat – úgyszólván lehetetlen tradicionális eszközök képeskönyvébe préselni.

Az Ászja meglehetősen hagyományos film. Az irodalmi témák iránt fogékony Hejfic (neki köszönhetjük a szerintem legcsehovibb Csehov-filmet, A kutyás hölgyet) ezúttal megelégedett a történés síkjának rekonstruálásával. A lélek mélyrétegeibe nem ereszkedett alá. „Olvasata” helyenként érdekes, de kicsit terjengős és emiatt olykor unalmas. Turgenyevi hangulatokat áraszt ugyan néhány epizód, az N. N. és Ászja között kibontakozó, majd elhamvadó kapcsolat fejlődésének íve azonban többször megtörik. Jelena Korenyeva bizonyára jó színésznő lesz. Egyelőre inkább csak szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7837