KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Álommozi

Satoshi Kon: Paprika

Álomterror

Géczi Zoltán

Kon Satoshi rajzfilmje temperált hangrendszer helyett mikrotonális skálákra komponált, dinamikusan mutálódó álomopera.

 

Kevesen merültek alá oly mélységben a tudatalatti óceánjába, mint Kon Satoshi (1963–2010). A japán filmpolihisztor utolsó befejezett rajzfilmje, a Paprika mind technikai, mind narratív szempontból elragadó komplexitással gyönyörködtet, a kimeríthetetlen fantázia és a következetes meseszövés harmonikus nászát demonstrálja a vásznon.


A címszereplő Dr. Atsuko Chiba klinikai pszichológus alteregója, az álomvilág virtuóz konstruktőre; egy DC Mini nevű, a központi idegrendszerre csatlakozó egység segítségével lép be a páciensek tudatalattijába, és cyber-Freudként, az álomfejtés technikájának alkalmazásával orvosolja lélektani betegségeiket. A terápiás metódus azonban végzetes kockázatot rejt: egy technológiai és orvosi szinten egyaránt képzett ismeretlen eltulajdonít két prototípust, amelyek segítségével összeköti az álmodókat, kollektív fantáziává alakítja az individuális hallucinációkat, majd tudatukba saját vízióit implantálja. Mennél több embert ejt csapdába az elme-terrorista, annál hatalmasabb és kaotikusabb lesz az álombirodalom, a beültetett hallucinációk pedig átprogramozzák a pácienseket, akik éber állapotban bűncselekmények elkövetésével szabotálják a kutatási-fejlesztési programot. Kérdésessé válik, hogy a pszichológusnő és segítőtársai képesek lesznek-e áthatolni a fantáziavilág felfoghatatlanul bonyolult textúráján, s megtalálni a bábmestert – még mielőtt a gyilkosságoknál is borzalmasabb események történnek.

Kon Satoshi remekműve több szempontból is egyedülálló darab a tematikus álomfilmek világában. A forgatókönyvíró-rendező nem financiális okokból, hanem tudatos művészi döntésből kifolyólag választotta ki a médiumot, merthogy a rajzfilm semmiféle technológiai korlátot nem támaszt, a szabadon csapongó képzelet legmerészebb vízióit is kompromisszummentesen lehet átültetni az anime világába. Kimeríthetetlen fantáziája mindvégig precíz és következetes módon került kivitelezésre, így a Paprika annak ellenére is egységes mű, hogy vad merészséggel elegyíti a változatos kulturális-tudományos motívumokat, cselekményvezetése pedig oly komplex, hogy akár önkényesnek is tűnhet. A rendező nem az álom és az ébrenlét szembenállásának régóta ismert feszültségteremtő erejére hagyatkozik: a víziók nem lineárisak, rétegződésük sem egyértelmű (mint például az Eredetben); egyetlen ki- és bejárattal rendelkező labirintus helyett mélységében tagolt útvesztőket kapunk, amelyek kiszámíthatatlan pontokon kapcsolódnak össze, fizikai felépítésük pedig megidézi a végtelenség illúzióját keltő tunnel-effektust („tükör a tükörben”- hatás). Az álom nem egyfunkciós metaforaként van jelen – vágyak, emlékek, félelmek, vagy traumák kivetülése –: erotika és horror keveredik, a víziók hol egy kisgyerek, hol pedig egy meglett férfi tudatalattiját idézik. S különösen kedves geg a filmbarátok számára, hogy a hallucinációk kulcsmotívumai tucatnál is több klasszikust idéznek meg (Oroszországból, szeretettel, Pán Péter, A kis hableány, Tarzan, Római vakáció stb.) amelyek újabb réteggel bővítik az anime egyébként is gazdag értelmezési lehetőségeit.

Satoshi Kon alkotói kézjegyek sokaságát építette be filmjeibe; szokásához híven a Paprikában is utal régebbi műveire, illetve soron következő munkájára.

Az Álmodó kölykök (Dreaming Kids) végül Az álomgép (The Dreaming Machine) címmel került produkciós fázisba, a bemutatót az idei évre tűzték ki. Túlzottan friss, túlzottan fájó még a trauma ahhoz, hogy a Madhouse stúdió hivatalos közleményt adjon ki az utolsó mű sorsáról, sajnálatos módon a mester nyilvános búcsúlevelében közzétett sorai sem nevezhetők reménykeltőnek. „A legnagyobb bánatom Az álomgép. (…) Félő, hogy a vér, verejték és könnyek árán született storyboardból sohasem lesz film”. Valószínűtlen, hogy a minden egyes munkafolyamatot kemény kézzel igazgató, megalkuvást nem tűrő, mániákusan akkurátus férfiú másra ruházta volna át a babusgatott anime befejezésének jogát, bár távozása előtt létrehozott egy céget, amely művészeti hagyatékát hivatott gondozni. Ha más nem is, talán az elkészült töredékek (storyboard, koncepciós rajzok, befejezett jelenetek) hozzáférhetővé válnak majd, és a torzóban maradt filmálmot mindenki saját képességei és ízlése szerint álmodhatja tovább.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10308