KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok

Egyik sír, másik nevet

Schreiber András

Az argentin Campanella Oscar-nyertes filmjében krimit és melodrámát ötvözött nem kevés történelemmel.

 

A szem a lélek tükre – üzeni filmjével Juan José Campanella. Ősi igazság, a tekintet árulkodik. A beszédes szemek szuperközelije egyaránt bevethető bűnfilmben és melodrámában – Campanella (Eduardo Sacheri regényére alapozva) ezt a két zsánert házasította, mindkét esetben (formában és történetszálban) a tekintetben lobogó szenvedély a megoldókulcs. Szimpla képlet, tiszta sor, az érdeklődést két irányból felcsigázni: bűn és elfojtott szerelem izgalma, illetve két idősík elegáns váltogatása egyaránt mozgásban tartják Campanella moziját.

A nyugdíjazott törvényszéki ügynök, Benjamín Esposito (Ricardo Darín) 1999-ben nekilát, hogy regényformába öntse egy huszonöt évvel korábbi bűneset felderítését. 1974-ben brutálisan megerőszakoltak és meggyilkoltak egy Buenos Aires-i nőt, az ügy megoldása évekbe telik, ellene dolgozik a késő-perónista bürokrácia, ahogy a tettes kézre kerítése után is közbeszól a „piszkos háború”: a kéjgyilkosból vádalkuval spicli és kormányügynök lesz.

Campanella finoman hozza be az argentin történelmet, alig sejlenek fel a hetvenes évek politikai eseményei, a történet idején kibontakozó katonai diktatúrára (1976-1982) csak diszkréten utal a rendező. Persze a történelem végig megbújik a háttérben: az ominózus Morales-ügy 1974 júniusában kezdődik, pár nappal Juan Perón elnök halála előtt, és a nyomozás nem sokkal az 1976-os puccs (Isabel Perón elmozdítása) előtt fejeződik be, a Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak becézett diktatórikus belpolitika alatt Esposito számüzetésbe vonul, és csak a nyolcvanas évek derekán tér vissza Buenos Aires-be. Finom elszólás a főhős ellenlábasától, a kéjgyilkost ügynökké emelő Romanotól: „Az igazság egy sziget”. S bár ez a kijelentés a történetben sokkal inkább a két férfi eltérő jogszemléletére vonatkozik, benne van a junta bukásához vezető vesztes szigetháború (Falkland, 1982) is.

A szimplának tetsző gyilkossági ügy így kap politikai színt, de még a melodrámai szál sem mentesül az argentin kasztrendszertől – Esposito főnöknőjébe, egy kiváltságos mérnök menyasszonyába szerelmes, kétségünk sem lehet afelől, hogy a beteljesülésnek leginkább az eltérő társadalmi pozíciók vetnek gátat.

Campanella lassanként adagolja a krimit, a szerelmet és csak módjával csepegteti a történelmet, de éppenséggel pont a kopóból regényíróvá lett ember (úgyis, mint politikai lelkiismeret) múltba révedése, a visszatekintésben finoman megidézett politika adhatta az Amerikai Akadémia tagjainak a lökést, hogy olyan alkotásokkal szemben díjazzák a Titkos szemek mélyént, mint A fehér szalag vagy A próféta. Ahhoz ugyanis (elvégre politika a díjazás is) kevés lett volna a krimisémák (alkoholista segítőtárs, jó zsaru-rossz zsaru felállás, szépen felvezetett csavarok) tökéletes alkalmazása, az igényesen a bűnszál mellé emelt szerelmi történet – akadémiai szemszögből Campanella opusát a fátyolszerűen meglebegtetett történelmi emlékek tették vonzóvá . Korrupció és hivatali káosz, rendőri túlkapások, a könnyű célpontok levadászása, piszkos alkuk… Mindaz, ami megalapozta Vidella tábornok diktatúráját (1976-1982). A Titkos szemek mélyén az elegáns múltidézés miatt lesz több bűn és szerelem elegyénél – igaz, a film romantikus zárlata, és ekképp a teljes melodrámai szál átértelmezi a látottakat, Campanella mozija a despotizmusból újjászülető Argentína keserédes visszaemlékezése, egyben egy új korszak reménykedő (reménykeltő?) opusa.

A Tikos szemek mélyén 2010-ben elnyerte a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart. A szem a lélek tükre. Az igazság vak.


TITKOS SZEMEK MÉLYÉN (El secreto de sus ojos) – argentin-spanyol, 2009. Rendezte: Juan José Campanella. Írta: Juan José Campanella és Eduardo Sacheri. Kép: Félix Monti. Zene: Federico Jusid, Emilio Kauderer. Szereplők: Ricardo Darín (Benjamín), Soledad Villamil (Irene Menéndez), Pablo Rago (Ricardo), Javier Godino (Isidoro), Guillermo Francella (Pablo). Gyártó: 100 Bares / Canal+ España / Haddock. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 127 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10310