KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Poézis – Mégis szép az élet

Vajda Judit

Shi – koreai, 2010. Rendezte és írta: Lee Chang-dong. Kép: Kim Hyun Seok. Szereplők: Yoon Jeong-hee (Mija), Lee Da-wit (Jongwook), Ahn Nae-sang (Kibum apja), Kim Hira (M. Kang). Gyártó: Pine House Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 139 perc.

 

A Poézis lassú, nyugodt, csendes film, akár a folyó, mely a békés, bukolikus koreai tájban ereszkedik a tenger felé a kezdő snitteken. Lee Chang-dong (Oázis, Mentolos cukorka, Titkos napfény) híve ugyan a puritán stílnek, de sem az unalomnak, sem a giccsnek nem barátja, egyszerűnek látszó filmjeiben, mindig nagyfeszültség szikrázik. Most sem hagy teret az elandalodásra, már a főcím alatt megzavarja a nyugalmunkat: valamit visz a víz. Egy gimnazista lányka holtestét; Agnes vízbe ölte magát, miután hat osztálytársa megerőszakolta.

A történet fordulhatna akár brutális tinihorrorba is, de a víztükör hamarosan ismét elsimul, Lee Chang-dongot nem az erőszak léte izgatja, hanem a közöny, amellyel a világ túlteszi magát az efféle szörnyűségeken. A gyerekek szülei legott elhatározzák, hogy eltussolják az ügyet, 30 millió wont ajánlanak a halott lány anyjának, ha nem jelenti a fel a fiúkat a rendőrségen. Csak a brutális kiskamaszok egyikét nevelő tüchtig, jól ápolt nagymama lóg ki a sorból, mindennapi rutinjából kibillenti a rendkívüli esemény. Igaz, ő is megszerzi a rá eső ötmilliót, nem is akárhogyan, ezt az árat szabja a közös fürdőzésért a szélütötten is tesztoszterontól fűtött „elnök úrnak”, egy gazdag öreg kéjencnek, akinél takarítani szokott. Ő azonban nem gondolja, hogy ami történt, pénzzel elsimítható lenne, elmegy a lány gyászmiséjére (Agnes katolikus), ellopja a lány fényképét, és egy alkalmas pillanatban unokája elé tolja. A fiú értetlen arccal nézi áldozata képét, ugyan, mit kellene mondania vagy tennie. A történet igazán hendikepes hőse ez a szerencsétlen, „a jóság örömére bamba”, de még a gonoszsághoz is tök üres, örökkön unatkozó, a tévé előtt heverő kiskamasz. A nagymamát dupla kín rágja: unokája erőszaktevő, ő pedig Alzheimer-kórban szenved. De ebben a pianissimo előadott rémdrámában mégsem a nagymama a szánandó fél: váratlan ötlettől vezetve beiratkozik egy versíró tanfolyamra, onnantól jegyzetfüzettel a kezében jár-kel, élményeket és szavakat gyűjt (extrém párbaj az Alzheimerrel) élete első verséhez, megrészegíti a virágok színpompája, a gyümölcsök íze, a madarak énekének szépsége – végül megírja a versét, de persze nem lesz a költészet megasztárja, későn érő dilettáns marad. Mija története szomorú paródia, még akkor is, ha a félálomban, a világ örömeire érzéketlenül leélt élet alkonyán sem késő felébredni, de azért a két egymásban tükröződő párhuzamos jellem- és életrajz, a másodvirágzását élő nagymama, és a fekete lyuknál is sötétebb és üresebb kamasz története együtt sem ad ki heppiendet. Két elfecsérelt élet szorzata azért csak nulla marad. A világ is ennyit ér poézis nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10331