KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szeretők

Kolozsi László

­Cosa voglio di piu – olasz-svájc, 2010. Rendezte: Silvio Soldini. Írta: Silvio Soldini, Doriana Leondeff, Angelo Carbone. Kép: Ramiro Civita. Zene: Giovanni Venosta. Szereplők: Alba Rohrwacher (Anna), Giuseppe Battiston (Alessio), Pierfrancesco Favino (Domenico), Teresa Saponangelo (Miriam). Gyártó: RTSI / Vega. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 126 perc.

 

Nagyon egyszerű és – éppen egyszerűsége miatt is – egy szembesítés erejével ható melodrámát készített a műfajban otthonos, és édes-bús melodrámáival (Tangó és tulipán) hazánkban is meglehetős sikereket elért Silvio Soldini. A minden szereplőt lehetetlen helyzetbe hozó, csak ideig-óráig tartó gyönyörökkel kecsegtető szerelmi háromszög-történetet – amely éppen a felsorolt tulajdonságai miatt tűnik olyan mélyen igaznak, megéltnek – manírok, túlzások, sőt az olasz filmekben megszokott túlreagálás és vadabb gesztusok nélkül meséli el a rendező.

Anna, a hősnő a környezetében már minden nő szült (vagy éppen szül), és nemcsak családalapítási, de egyéb fenyegető kényszerek is úgy veszik körül, hogy joggal érzi, fuldoklik; majd egy férfi belebotlik és egyszerűen csak nem áll ellen a bájainak. Soldini megmutatja, hogyan gabalyodnak bele a kalandkeresők az addigi életüktől egyre kevésbé távol tartható kapcsolatba. Domenico, a délolasz szépfiú – az olasz filmek egyik legnagyobb sztárja, Pierfrancesco Favino hitelesen formálja meg a tépelődő, de egyre elszántabb és egyre jobban kötődő férfit – családos ember: nem is tagadja, hogy tündéri gyerekei a súlyok, amik a családjába visszahúzzák. Egyébként nem is illik Annához – Licia Maglietta alakítása tette e filmet fesztiválok népszerű darabjává – alig is ismerik egymást. Gyakori, heves szeretkezéseik után kevés alkalmuk van beszélni. Akinek van vagy volt titkos kapcsolata a Szeretőket szorongva élheti át. Akinek nincs, a film után kétszer is meggondolja, hogy egy ilyen kalandba belemásszon. Pedig Soldini művének korántsem szándéka az erkölcs nemesítése. És mégis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10325