KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A könyvelő

Vajda Judit

The Accountant – amerikai, 2016. Rendezte: Gavon O’Connor. Írta: Bill Dubuque. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ben Affleck (Chris), Anna Kendrick (Dana), J.K. Simmons (King), Jon Bernthal (Brax), John Lithgow (Black). Gyártó: Warner Bros / Electric City Entertainment / RatPac-Dune. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 128 perc.

 

Az autista hőssel a főszerepben készült filmek nyolcvanas-kilencvenes évekbeli aranykora (Esőember, A kód neve: Merkúr, A csend fogságában) után az utóbbi években ismét teret követelnek maguknak ezek a vásznon a valóságnál sokkal népszerűbb figurák (Temple Grandin, Kódjátszma, X + Y). A könyvelő központi karaktere emellett a filmet rendező Gavin O’Connor életművébe is tökéletesen illeszkedik, hiszen meglepő módon ugyanolyan kemény (sőt keményebb), mint a Csoda a jégen, A zsaruk becsülete vagy a Warrior – A végső menet figurái. A még meglepőbb pedig az, ahogy A könyvelő flashback jelenetei gyönyörűen megmagyarázzák, mégis hogyan történhet, hogy a címszereplő nem nyápic aktakukac, ellenben egy veszélyes katona képességeivel bír. A szóban forgó flashbackek ettől függetlenül is olyan csodaszépek, hogy bármely súlyos filmdrámában megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy akcióthrillert nézünk, csak ezeket a képsorokat tekintve a mű simán elmenne igényes művészfilmnek.

Az igényesség pedig azon a téren is jellemző az alkotásra, hogy fősodorbeli hollywoodi filmhez képest szokatlanul bonyolult a szerkezete. A könyvelő négy cselekményszálat futtat egyszerre: a címszereplő aktuális kalandjai és az említett flashbackek mellett külön szálat kapnak a hősünk után nyomozó ügynökök, illetve egy bizonyos rosszfiú is, akinek csak a legvégén kapcsolódik össze a sztorija a többiekével – kifejezetten katartikus hatást keltő módon. S miközben a mű zsánerfilmként is meglehetős izgalmakat tartogat a néző számára, a bűnügyi vonal valójában csupán MacGuffinként szolgál ahhoz, hogy O’Connor kifejthesse igazi mondanivalóját, ahogy azt tette már korábban fent említett alkotásaiban is. Ha a mélyére ásunk, A könyvelő is egy olyan maszkulin melodráma, amely a férfi hősök egymáshoz való viszonyáról mesél nemcsak lényeges, hanem talán örökérvényű dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13004