|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA könyvelőVajda Judit
The Accountant –
amerikai, 2016. Rendezte: Gavon O’Connor. Írta:
Bill Dubuque. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ben Affleck
(Chris), Anna Kendrick (Dana), J.K. Simmons (King), Jon Bernthal (Brax), John
Lithgow (Black). Gyártó: Warner Bros / Electric City Entertainment /
RatPac-Dune. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 128 perc.
Az autista hőssel a
főszerepben készült filmek nyolcvanas-kilencvenes évekbeli aranykora (Esőember, A kód neve: Merkúr, A csend
fogságában) után az utóbbi években ismét teret követelnek maguknak ezek a
vásznon a valóságnál sokkal népszerűbb figurák (Temple Grandin, Kódjátszma,
X + Y). A könyvelő központi karaktere emellett a filmet rendező Gavin O’Connor
életművébe is tökéletesen illeszkedik, hiszen meglepő módon ugyanolyan kemény
(sőt keményebb), mint a Csoda a jégen,
A zsaruk becsülete vagy a Warrior – A végső menet figurái. A még
meglepőbb pedig az, ahogy A könyvelő
flashback jelenetei gyönyörűen megmagyarázzák, mégis hogyan történhet, hogy a
címszereplő nem nyápic aktakukac, ellenben egy veszélyes katona képességeivel
bír. A szóban forgó flashbackek ettől függetlenül is olyan csodaszépek, hogy
bármely súlyos filmdrámában megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy
akcióthrillert nézünk, csak ezeket a képsorokat tekintve a mű simán elmenne
igényes művészfilmnek.
Az igényesség pedig azon
a téren is jellemző az alkotásra, hogy fősodorbeli hollywoodi filmhez képest
szokatlanul bonyolult a szerkezete. A
könyvelő négy cselekményszálat futtat egyszerre: a címszereplő aktuális
kalandjai és az említett flashbackek mellett külön szálat kapnak a hősünk után
nyomozó ügynökök, illetve egy bizonyos rosszfiú is, akinek csak a legvégén
kapcsolódik össze a sztorija a többiekével – kifejezetten katartikus hatást
keltő módon. S miközben a mű zsánerfilmként is meglehetős izgalmakat tartogat a
néző számára, a bűnügyi vonal valójában csupán MacGuffinként szolgál ahhoz,
hogy O’Connor kifejthesse igazi mondanivalóját, ahogy azt tette már korábban
fent említett alkotásaiban is. Ha a mélyére ásunk, A könyvelő is egy olyan maszkulin melodráma, amely a férfi hősök
egymáshoz való viszonyáról mesél nemcsak lényeges, hanem talán örökérvényű
dolgokat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 5.4 |
|
|
|
|