KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

A dohányzás is káros az egészségre

Rajk László

 

Vajon ki húzza meg a határt művészet és nem-művészet között? Bonyolult a dolog, hiszen elsősorban kereskedelemről és terjesztésről van szó. Azt hiszem, hogy ez a kérdés a kereskedelmi törvények körébe tartozik. Létezik például egy törvény, mely szerint a cigarettadobozra rá kell írni, hogy a dohányzás káros az egészségre. Én minden előzetes ellenőrzés helyett azt mondanám, hogy a terjesztőket, forgalmazókat kötelezni kell arra, írják rá a termékükre: ez pornó, vagy horror stb. És ha nem teszik meg, akkor bárkinek joga legyen bírósághoz fordulni, és kérdőre vonni a terjesztőt, forgalmazót. A törvény ne azt minősítse, mi számít pornónak vagy erőszaknak, hanem gondoskodjon arról, hogy a termékről kiderüljön „mi is valójában”, „rá legyen írva”, és esetleg különleges forgalmazási szabályok vonatkozzanak rá. Például be kell csomagolni, bizonyos részeknek nem szabad látszani stb. Tudom, hogy a liberális országokban is van cenzúrabizottság. Nem elvből utasítom el például az angol megoldást, hanem úgy gondolom, hogy ma és még pár évig Magyarországon sokkal fontosabb, hogy az emberek megszokják a saját felelősségüket, hogy kialakuljon egy közmegegyezés, minthogy ettől a felelősségtől megszabaduljanak, és ezt a törvényre hárítsák. A mi szabályozási gyakorlatunk nagyjából megfelel annak a minimális elvnek, amit ezzel kapcsolatban helyesnek tartok, mint kereskedelmi szabályozást, természetesen ezt még lehet tovább finomítani. A fontos az: senkinek se lehessen joga arra, hogy előre eldöntse, hogy mi művészet és mi pornográfia. Ha a producer, a színházigazgató vállalja a veszélyt, és egy pornográfiának tartott művet művészetnek kiált ki, és ezt sikerül is elfogadtatnia, akkor élhessen ezzel a lehetőséggel. A szakértői testületeket meg majd a bíróság alkalmanként összehívja, hogy vitás esetekben kikérje a véleményt. Nem zárom ki ilyen testületek létét, de csak ad hoc módon, egy-egy ügy kapcsán kéne őket létrehozni. Azt el tudom képzelni, hogy kidolgozzanak egy kiskátét arra, hogy a forgalmazóknak, terjesztőknek mit hasznos figyelembe venniük, de ez csak ajánlás és nem törvény. Ezután a felelősség a forgalmazóé legyen.

Nekem sem tetszenek az újságosstandok. Úgy látom azonban, hogy csökken a szexlapok konjunktúrája. A szexlapok helyét a standokon át fogják venni a gyereklapok, a képregényújságok, és fogadni mernék, hogy ugyanazok, akik ma szexlapokat adnak ki, nemsokára gyermeklapokkal kereskednek majd, mert ez is hiánycikk, ez is hatalmas üzlet. Úgyhogy az az ajánlatom a pornókiadóknak, hogy álljanak rá a gyermeklapkiadásra.

 

Lejegyezte: Kovács András Bálint


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4065