|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégVérvörösTamás Amaryllis
Zavarbaejtő film. Mint József Attila másfélmázsás „láttam a boldogságot”-meghatározása, vagy mint Pasolini zsigeri kegyetlenségű Salo-filmje. Szerelem- és fájdalomszakadékok filmje, lebilincselő bűndícséret. Gyönyörködés abban, ami életveszedelmes, kockázatos. Asszociációk buja sokszorossága a tébolyig. A Vérvörös a vágy filmje. A szerelem, mint iszonyatos, kizárólagos szenvedély, pusztító betegség, démoni megszállottság parázslik a Charles Boyer-rajongó trampli, a formaldehid illatú balzsamozó-tündér, a nimfomán ápolónő: Coral Fabre (Regina Orozco) és Nicolas Estrella (Daniel Gimenez Cacho), a spanyol álomlovag, egyúttal Boyer-hasonmás románcában, ki a nőben antik istennőt keres. („Szívügyekben az ember biztosra megy, nem találgat!”) A meglepetések botrányos filmje, előre ki nem számítható poénokkal sziporkázó blődli. Az ámokfutó pár eszelős melodrámája morbid, igazi mozi. Mintha a legjobb némafilmes, burleszkes hagyományokat ötvözné a klasszikus romantikus mesék falvédő-szövegeivel, majd váratlanul örkényi groteszkkel, mrozeki nihilizmussal.
Egy film, egy rendező, megszólal a saját hangján. 1996-ban Velencében díjazták a legjobb forgatókönyvet, zenét, díszletet, és a mexikói Oscar, azaz Ariel-zuhatag a színészi alakításokat is méltányolta. Az újabban filmek forgalmazását is magára vállaló Cirkogejzíresek - a fáma szerint - egy Mignon nevű underground moziban fedezték föl a Vérvöröst két esztendeje, s jó érzékkel csaptak le a hazai palettán eleddig ismeretlen izgalmakat kínáló alkotásra.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1906 átlag: 5.62 |
 |
|
|
|
