|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVízimeseHarmat György
Lionel Jeffries színész (A törvény balkeze, Királyi játszma) és rendező (Hárman a vasút mentén című gyermekfilmjét az Angol Filmnapokon mutatták be 1972-ben, a Filmmúzeumban) most a gyerekek és felnőttek figyelmét egyaránt ébren tartó két filmmel jelentkezik. Igen, a Vízimese két film: dickensi indíttatású, néhány mesei elemmel tűzdelt játékfilmként kezdődik (az idő: 1850, a helyszín: Yorkshire; az árva fiút tolvajnak nézik); majd a kis Tommy vízbe ugorván rajzfilmhősként folytatja útját egy csodás birodalomban. (Az animációs betétet a lengyel koprodukciós partner, Miroslaw Kijowicz készítette.)
Mikor már kezdenénk belefeledkezni a rajzolt vízi világba, Jeffries (bármennyire profi is) elköveti azt a hibát, hogy újra meg újra víz fölé ránt minket a bevágott „élő” jelenetekkel. Ő ezzel nehezíti meg dolgunkat, a lengyel animációs rendező pedig azzal, hogy munkája nem egyenletes: a karikaturisztikus állatfigurák (a parókás-kalapos kardhal-testőr és a többiek) jobban sikerültek, mint az édeskés gyerekalakok – ez egyébként a Disney-féle stílus örök kettőssége. Hogy mindennek ellenére élvezzük a lubickolást, az a jó rajzötleteknek és a végig szellemes szövegnek (tömegnyi szójáték) köszönhető.
A színészek sokat tesznek az élő szereplők egyénítéséért, különösen a kis Tommy Pender és a nálunk kevéssé ismert nagyszerű Billie Whitelaw (Az utolsó Leó), aki jó tündérként több alakban is megjelenik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 983 átlag: 5.47 |
|
|
|
|