|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDA dzsesszénekesPápai Zsolt
The Jazz Singer – amerikai, 1927. Rendezte: Alan Crosland. Szereplők: Al Jolson, May McAwoy, Warner Oland. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 85 perc.
Az 1920-as évek derekán a Hollywoodban sokáig sereghajtó Warner Bros. vezetőit a stúdió katasztrofális pénzügyi helyzete késztette arra, hogy minden mindegy alapon belevágjanak egy felettébb kockázatos projektbe. A mozgókép történetének első teljes egészében hangos filmjét, a még beszédet nem, csupán kísérőzenét tartalmazó Don Juant (1926) a mozipaloták vetítéseihez szerződtetett zenészek bérének megspórolása céljából vállalták be, majd a fogadtatáson felbátorodva a rendezővel, Alan Croslanddel – és a drága pénzért megvett music-hall színésszel, Al Jolsonnal – leforgattatták a már emberi hangot is tartalmazó A dzsesszénekest.
A dzseszzénekes nem a mai fogalmaink szerinti hangos-, inkább hanggal erősített némafilm, képközi inzertekkel és ennek megfelelő dramaturgiával: a Warner vezérkarát láthatóan-hallhatóan nem lelkesítette túlságosan a pionírszerep, és óvatos duhajként közelített a paradigmaváltáshoz. A történet egy zsidó kántor fiáról szól, aki nem kíván apja örökébe lépni, és a showbusinessben szeretne szerencsét próbálni. A mese csúcspontján a konfliktus kiéleződik, hősünknek ugyanis arról kell döntenie, hogy a világhír reményét kínáló Broadway-fellépést, vagy az apja betegsége folytán kántor nélkül maradt kisközösség szolgálatát választja-e. Mindebben a Warner dilemmája tükröződik, nevezetesen az, hogy a hangnak a szélesebb közönség előtt vagy – mint puszta kuriózumnak – inkább szeparált díszletek között van-e a helye. A konfliktus kompromisszumos feloldása annak az óvatosságnak a jele, amellyel a stúdiófőnökök a hangosfilm médiumát szemlélték, igaz, éppen A dzsesszénekes bombasikere nyomán hamar odahagyták kételyeiket.
Extrák: A hangosfilm nyolcvanadik születésnapjára kiadott kétlemezes DVD gazdag kísérőanyagának kisebb része A dzsesszénekessel foglalkozik, nagyobbik része a hangoskorszak hajnalát mutatja be. Az extrák között találni kommentárt egy hangguru, Ron Hutchinson, illetve a Nighthawks együttes frontembere, Vince Giordano közreműködésével; Al Jolson-rövidfilmet; továbbá dokumentumfilmeket a hang bevezetéséről, a hang népszerűsítését célzó kisfilmeket (ezek közül a Max Fleischer társrendezésében készült darab a legizgalmasabb), és részleteket az Aranyásók a Broadwayn című korai, részben elveszett hangosfilmből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 829 átlag: 5.56 |
|
|
|
|