KritikaMi ez a cirkusz?AntigravitációSchubert Gusztáv
„Mikor
anyából földre tettek, hová keverték röptömet? (W.S.)”
A
cirkusz ugyan örök, mert a gyermekit célozza meg és találja meg bennünk, de
mint minden művészet, ez is elöregszik, és időről időre új stílust, új nyelvet
kell keresnie, amin át szelleme újra hitelesen kifejeződhet. Hogy miben is áll
a titok, amivel már apró gyerekkorunkban elbűvölnek bennünket a porond és a
trapéz virtuózai? A hívószavak: a mese, a humor és a szabadság. A cirkusz az
első és életre szóló tapasztalásunk arról, hogy két világ létezik körülöttünk,
egy kötelességekkel, parancsolatokkal, kegyetlenséggel, betegséggel és bánattal
teli, de legalább is szürke és unalmas valóság, és mindezek mögött ott rejtezik
egy színes és szabad mesevilág. Aki ezt tudja és magával viszi a felnőtt
korába, már nem elveszett ember.
Halász
Glória rendező (Vasfüggöny, Dr. Lala) dokumentumfilmje, a Mi ez a cirkusz? épp ilyen fiatalokról
szól. Amióta a cirkusz varázsgömbjében 4-5 évesen megpillantották a sápadt
realitáson túli izgalmas álomvilágot , nem bírnak, nem is akarnak szabadulni a
bűvöletből, sőt mindent feltettek rá, hogy bármi áron eljussanak e
csodaországba. A film hat fiatal artista portréja, akik nem csak, hogy
cirkuszosok lettek, de egy ma már világhírű magyar cirkusztársulat, a Recirquel
Újcirkusz Társulat főszereplői. Hogy mi is az „újcirkusz”, azt Vági Bence, a
társulat alapítója, művészeti vezetője, előadásaik írója és rendezője világosan
összefoglalja a filmben: „A történetmesélés a legfontosabb, mert a történet az,
amivel az emberek szívében el tudunk ültetni gondolatokat. Ha nincs történet,
hanem csak trükk van, mint a
klasszikus cirkuszban, akkor csak egy effektet adunk, ami mindenkit ámulatba
ejt, mégsem adunk olyan többletet, amitől megváltozik a mindennapunk, megváltozik
bennünk egy érzület, egy gondolat.”
A Mi ez a cirkusz? nagy erénye, hogy
rendezője kikerüli mindkét csapdát, amely egy ilyen sikersztori filmezésekor
fenyeget. Nem misztifikálja sem a művészt, sem a sztárokat. A színpadi csodához
nélkülözhetetlen, de nem elegendő a tehetség; vérrel, verítékkel, törött
bordákkal, szakadó izmokkal, magánnyal, rengeteg lemondással kell fizetni érte.
Ákos, Ricsi, Renátó, Áron, Zsanett, Leonetta mondataiból kiderül, egyikük sem
tartja magát szuperembernek, legfeljebb akaraterejüket, elszántságukat érzik
átlagfelettinek. Az üres és semmihez sem értő celebek korában különösen
szimpatikus ez az egyensúlyban tartott szerénység és öntudat.
A
klasszikus bonmot – „a zseni 1% tehetség és 99 % szorgalom” – persze minden
művészetre elmondható, az újcirkusz többlete, mint Vági Bence hangsúlyozza: „Az,
hogy valaki az életével játszik, miközben történetet mesél, azért nem
mindennapi dolog…. Erre még a mozi sem képes, mert hiába repülnek a szuperhősök
…, az a filmvásznon marad, és nem mászik le a valóságba.” A moziban persze a hitelességnek
más forsza van, mint a színpadon, az artisták valós teljesítménye a
lefényképezett produkcióból nem jöhet át száz százalékosan, ezért jó döntés,
hogy csak villanásnyi jeleneteket látunk a színpadi előadásokból: a Recirquelt
élőben kell nézni.
A felkészülés
folyamatának krónikája korántsem olyan drámai, mint mondjuk Fellini széthúzó,
marakodó zenekaráé (Zenekari próba,
1970). Ez a társulat összetartó csapat, nincs helye az intrikának, mert az itt
tényleg életveszélyes. A Recirquel próbáit három éven át követő stáb ugyanakkor
nagyon közel jutott az edzésen, színpadon életüket is kockáztató artisták szeretetre
méltó egyéniségéhez.
A
film legnagyobb értéke ez: csak ámulunk, hogyan egyszerre lehet csodás produkciót
elővarázsolni a semmiből, a lepusztulásból, a nyavalygás és gyűlölködés romboló
légkörében, úgy hogy közben az artisták a cirkusz kupolája alatt sem nem tanácstalanok,
sem nem pökhendiek, hanem teljesen normálisak, és mintha mi sem lenne
természetesebb, fölöttünk repkednek a gravitációval szembeszegülve.
Ez a
mai magyar nehézkedésben nem egyszerűen (új)cirkuszi produkció és
(világ)sikeres start up, hanem új életérzés.
Amit a dokufilmet megszakító játékfilmes epizódok egyértelműen felerősítenek:
az artisták belakják a várost, a csepeli szabadkikötő daruján függeszkednek, az
északi vasúti összekötő hídról pörögnek a mélybe a derekukra csavart
tissue-val, antennarúdon, háztetőkön, handstandolnak. Ez már Új-Budapest, ez
már egy másik boldogabb, normálisabb Magyarország.
Mi ez a cirkusz? – magyar dokumentumfilm, 2016. Rendezte: Halász Glória.
Társrendező: Tiszeker Dániel. Kép: Pataki Ádám. Zene: Sárik Péter. Producer:
Osváth Gábor. Szereplők: Biritz Ákos, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Lakatos
Leonetta, Veress Zsanett, Simon Árpád, Vági Bence (a Recirquel alapítója).
Gyártó: Film Fabriq – Fanatics Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. 86 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 20 átlag: 6.3 |
 |
|
