KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Testről és lélekről

Álmomban már láttalak

Kolozsi László

Enyedi Ildikó minden filmje szerelmesfilm, e rendkívüli álombeli találkozással sincs másként.

 

A kabbala szerint egy álom akkor érdemel figyelmet, ha visszatér. Az egyszeri álommal, még ha felettébb érdekes is, nem érdemes foglalkozni; felfejteni felesleges. Az csak az agy éjjeli – a gondolatok kitakarításával járó – jelensége, semmi több. Az álom akkor érdemli meg a részletesebb vizsgálatot, ha az elme legalább már két éjjel lejátszotta. Ekkor kétféle jelentősége lehet: társadalmi, ilyen az álomban megélt prófécia, vagy személyes. A saját életünkről is tartalmazhat üzenetet.

Enyedi Ildikó új filmje, a Testről és lélekről két olyan, enyhén sérült ember, Endre és Mária viszonyát fedi fel, akik éjjel ugyanazt álmodják: az azonos álom teszi őket szerelmesekké. Mindketten egy vágóhídon dolgoznak, és egy véletlen nyomán eszmélnek rá, hogy mindketten szarvassá álmodták magukat. A vágóhíd brutalitásának és az álom gyengédségének érzelmi és stílusbeli váltakozásai teszik elsősorban dinamikussá az Enyedi-életműnek ezt a különös, bizonyos értelemben az életműben új utakat is nyitó darabját. Enyedi korábbi filmjeiben is azt vizsgálta, a transzcendens, a megfoghatatlan, a valóságon túli valóság megjelenése a hétköznapokban, a hétköznapi eseményekben, lehet-e nem csodaszerű. Lehet-e racionális, ami felfogható és belátható világunkon túl van. Enyedi alapfelvetése mintha hasonló lenne, mint Tarkovszkijé (akinek emblematikus színészére fontos szerepet is osztott a Bűvös vadászban): a megélt valóság valójában csak a tudatunk árnyképe, és a film az a médium, aminek segítségével a barlangból kilátásunk nyílhat a nem csupán árnyként megélhető valóra.

Mintha Enyedi Ildikó korábbi filmjei is – a Testről és lélekről felől nézve különösképpen így tetszik –, egy más tudatállapot filmjei lennének. A felébredt tudat filmjei. Ezért nem az a lényeges kérdés e film világában: milyen következménye van a kontrollált tudattartalmaktól eltérő álomnak a racionális, kézzel fogható tapasztalatokra épülő életünkben. Lehet-e hatása az életünkre egy álomnak. A brutalitás és gyengédség eleven ellenpontozása mintha nem lenne más, mint egy beavatási misztérium, egyfajta hidegben és forróban megmerítkezés, melynek során a hősök magukhoz térnek. És megélik a kitüntetett álom és életük elválaszthatatlanságát. Magukra ébredésük első pillanata az, amikor a vicces nyomozás következtében rádöbbenek: az álmuk közös.

Eleinte mintha nem is értenék, mi történik velük. Mindketten sérültek, Endrének a karja – Morcsányi Gézát a bénult végtagja segíti az eleven, minden pillanatában rendkívül koncentrált játékban –, az Asperger-szindrómás Máriának a szociális énje. (Alakoskodni nem tud: ami a szívén, az a száján. Érintkezni, másokat megérinteni képtelen.) Borbély Alexandra álmatag, már-már révült tekintete traumákat, rejteni kívánt sérelmeket is sejtet. Az emberi élethelyzeteket playmobil figurákkal gyakorolja. Az álom ornamentikája, a fagyos hó ropogása, a szarvasok, Góliát és Picúr futása, mintha valóságosabb lenne, mint az antropomorf szereplők világa. Azt, hogy az élők tere egyfajta mitikus, álomszerű tér, Herbai Máté merev, már-már statikus beállításai is erősítik. Nem véletlenül mondja Morcsányi Géza interjúnkban, hogy úgy nézte a felvett jeleneteket, mint Hopper, Caravaggio festményeit. Enyedi Ildikó most nem mozgalmas, Truffaut-moziba illő mozgó kompozíciókat alkotott (mint a Simon mágusban), hanem állóképeket. Ezek a meditáció, az elmerülés, az önfölfedezés és önértelmezés imágói. Ezért is érezni még melankolikusabbnak, még rezignáltabbnak, ennek a filmnek a képeit, mint a korábbiakét. Ugyanakkor ezek a képek melegebbek is, erőteljesebbek is, kifundáltabbak, egy tudatosabb alkotó képei, melyek tele vannak vérbő humorral, iróniával. Ha irónia alatt a világ józan szemléletét értjük.

A józanság e film kulcsszava: az álom józanságáé. A vágóhidak (és az állat-lágerek) kétszer kettőjének józanságáé. Enyedi Ildikó mintha, rendkívül merészen, eggyel beljebb lépett volna a transzcendens világába. Egy lépéssel közelebb a teljesség felé.

 

Testről és lélekről – magyar, 2016. Rendezte és írta: Enyedi Ildikó. Kép: Herbai Máté. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Szalai Károly. Hang: Lukács Péter. Szereplők: Morcsányi Géza (Endre), Borbély Alexandra (Mária), Schneider Zoltán (Jenő), Nagy Ervin (Sándor), Tenki Réka (Klára). Gyártó: Inforg – M & M. Támogató: Magyar Nemzeti Filmalap. Forgalmazó: Mozinet Kft. 116 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 36-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13105