KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Atlanta

A fekete város

Huber Zoltán

Hétköznapi realizmus és maró irónia találkozása az afro-amerikai külvárosban.

A mindenkori többségi társadalom ízlését és elvárásait kiszolgáló amerikai fősodorban a fekete főszereplők a mai napig feltűnő kivételnek számítanak. Az örömteli javuló tendenciát mutató mozival összevetve a televíziós szériákban még rosszabb a helyzet, kis túlzással két kezünkön megszámolhatjuk az afro-amerikai főhősöket felvonultató aktuális sorozatokat. E megállapítások persze minden etnikai kisebbségre igazak, a kínzó ellentmondást az adja, hogy egyébként az afro-amerikai kultúra a főáram mellett és mögött már hosszú évtizedek óta markánsan jelen van.

A polgárjogi mozgalmak, a közösségi és egyéni önmeghatározás szempontjából soha nem az inkább a fehér bűntudat ellensúlyozására készült, jól fésült produkciók voltak az igazán fontosak. Az utat a független filmek, a blaxploitation vagy a szókimondó dalszövegek törték, de ezeknek a fontos kulturális jelenségeknek már csak a médium specifikus adottságai miatt sem lehetett televíziós megfelelőjük.

Az afro-amerikai közönséget célzó sorozatok valójában a fehér recepteket hangolták át: a The Cosby Show, a Kaliforniába jöttem és társaik tehetős középosztálybeli családok hétköznapjait mutatták be, akik történetesen feketék, de a többségi társadalom értékeit képviselik. Hasonló a helyzet azokkal a bűnügyi szériákkal is, ahol az afro-amerikai identitás meghatározó alapköveit nézőcsalogatóként, puszta díszítő elemként használják. Donald Glover sokat méltatott és komoly díjakkal elismert sorozata, az Atlanta e rossz beidegződésekkel és tévutakkal tudatosan szembemenve, a zabolátlan gettó vígjátékok hagyományait érintve rendkívül okosan és árnyaltan mesél a feketék aktuális helyzetéről.

Fiatal kora ellenére Glover (aki csak névrokona Danny Glovernek) kimondottan tapasztalt alkotónak számít, hisz íróként és színészként számos sikeres produkcióban részt vállalt. Saját elmondása szerint első önálló sorozatával azt szerette volna bemutatni és átélhetővé tenni bárki számára, milyen is ma az Egyesült Államokban afro-amerikai férfiként élni. E kérdéskör jegyében az Atlanta nem ragad le a szokásos formuláknál és minden tekintetben imponálóan széles spektrumon mozog. A végeredmény egy csodálatosan kreatív első évad, ami komor szociológiai látleletként, karcos szerzői önvallomásként és rendhagyó komédiaként is elsőrangú.

Atlanta szimbolikus helyszín, a város Martin Luther King szülőhelye és az afro-amerikai közösség szíve, csóró szereplőink a fülledt peremkerületekben próbálnak boldogulni. A nívós egyetemről kimaradt hősünk (Glover) némi pénz reményében egyengetni kezdi a drogdíler unokatesó rap-karrierjét. A főhősök az első felületes pillantásra maguk az élő-lélegző sztereotípiák, de a vékony alaptörténet csak sorvezetőként szolgál ahhoz, hogy Glover különféle aspektusokból vizsgálhasson nagyon is komoly kérdéseket.

A beinduló zenei karrierrel párhuzamosan szereplőink felfelé mozognak a ranglétrán és kiszámíthatatlanul humoros szituációkba keverednek. Az előzetesben csücsülő szerencsétlenektől a rabszolgaság eltörlését méregdrága rongyrázás keretében ünneplő felsőbb osztályokig különböző figurákkal találkoznak és gyakran épp az egyszerűnek tűnő rapper vagy a mindig betépett haverja viselkednek a legbölcsebben. Glover a figuráin keresztül szellemes kommentárokkal világítja meg, hogy a rasszizmus, az előítéletek vagy a szegénység nem egyszerűen átlátható, nem fekete-fehér problémák.

Az Atlanta valójában a Louie nem is nagyon távoli rokona. Ahogyan Louis CK, úgy Donald Glover is vérbeli szerzőként tartja egyben az egyszerre tragikus, szürreális és felszabadítóan vicces sorozatát. A gyerek, az elrontott házasság, az összekuszálódó élet, a kereskedelmi siker művészetre gyakorolt romboló hatása mindkét esetben alapmotívum, csak itt nem a fehér nagyvárosi középosztály kiüresedése, hanem az afro-amerikai identitás nehézségei fűtik a szorongásokat. Glover nem próbál válaszokat és recepteket kínálni, New York-i kollégájához hasonlóan ő is görbe tükröt tart maga elé, vállalását így maximálisan képes teljesíteni. Együtt sodródunk ezekkel a figurákkal, figyelünk rájuk és az esetleges előítéleteinken átlépve egyre jobban megismerjük őket. Nyilván soha nem tudhatjuk meg, milyen feketének lenni ma Atlanta külvárosában, de valamit egyértelműen megérezhetünk belőle. Ilyennel a tévében eddig csak elvétve találkozhattunk.

ATLANTA (Atlanta) – amerikai, 2016. Kreátor: Donald Glover. Írta: Donald Glover, Stephen Glover. Kép: Christian Sprenger. Zene: Ludwig Görensson. Szereplők: Donald Glover (Earl), Brian Tyree Henry (Paper Boi), Lakeith Stanfield (Darius), Zazie Beetz (Van), Harold House Moore (Swiff). Gyártó: FX Productions. 10x30 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13103