TelevízóAtlantaA fekete városHuber Zoltán
Hétköznapi realizmus és maró irónia találkozása az afro-amerikai
külvárosban.
A mindenkori többségi társadalom ízlését és elvárásait kiszolgáló amerikai
fősodorban a fekete főszereplők a mai napig feltűnő kivételnek számítanak. Az
örömteli javuló tendenciát mutató mozival összevetve a televíziós szériákban
még rosszabb a helyzet, kis túlzással két kezünkön megszámolhatjuk az
afro-amerikai főhősöket felvonultató aktuális sorozatokat. E megállapítások
persze minden etnikai kisebbségre igazak, a kínzó ellentmondást az adja, hogy egyébként
az afro-amerikai kultúra a főáram mellett és mögött már hosszú évtizedek óta
markánsan jelen van.
A polgárjogi mozgalmak, a közösségi és egyéni önmeghatározás szempontjából
soha nem az inkább a fehér bűntudat ellensúlyozására készült, jól fésült
produkciók voltak az igazán fontosak. Az utat a független filmek, a blaxploitation
vagy a szókimondó dalszövegek törték, de ezeknek a fontos kulturális jelenségeknek
már csak a médium specifikus adottságai miatt sem lehetett televíziós
megfelelőjük.
Az afro-amerikai közönséget célzó sorozatok valójában a fehér recepteket
hangolták át: a The Cosby Show, a Kaliforniába jöttem és társaik tehetős
középosztálybeli családok hétköznapjait mutatták be, akik történetesen feketék,
de a többségi társadalom értékeit képviselik. Hasonló a helyzet azokkal a
bűnügyi szériákkal is, ahol az afro-amerikai identitás meghatározó alapköveit
nézőcsalogatóként, puszta díszítő elemként használják. Donald Glover sokat
méltatott és komoly díjakkal elismert sorozata, az Atlanta e rossz beidegződésekkel és tévutakkal tudatosan
szembemenve, a zabolátlan gettó vígjátékok hagyományait érintve rendkívül
okosan és árnyaltan mesél a feketék aktuális helyzetéről.
Fiatal kora ellenére Glover (aki csak névrokona Danny Glovernek)
kimondottan tapasztalt alkotónak számít, hisz íróként és színészként számos sikeres
produkcióban részt vállalt. Saját elmondása szerint első önálló sorozatával azt
szerette volna bemutatni és átélhetővé tenni bárki számára, milyen is ma az
Egyesült Államokban afro-amerikai férfiként élni. E kérdéskör jegyében az Atlanta nem ragad le a szokásos
formuláknál és minden tekintetben imponálóan széles spektrumon mozog. A végeredmény
egy csodálatosan kreatív első évad, ami komor szociológiai látleletként, karcos
szerzői önvallomásként és rendhagyó komédiaként is elsőrangú.
Atlanta szimbolikus helyszín, a város Martin Luther King szülőhelye és az
afro-amerikai közösség szíve, csóró szereplőink a fülledt peremkerületekben
próbálnak boldogulni. A nívós egyetemről kimaradt hősünk (Glover) némi pénz
reményében egyengetni kezdi a drogdíler unokatesó rap-karrierjét. A főhősök az
első felületes pillantásra maguk az élő-lélegző sztereotípiák, de a vékony
alaptörténet csak sorvezetőként szolgál ahhoz, hogy Glover különféle
aspektusokból vizsgálhasson nagyon is komoly kérdéseket.
A beinduló zenei karrierrel párhuzamosan szereplőink felfelé mozognak a ranglétrán
és kiszámíthatatlanul humoros szituációkba keverednek. Az előzetesben csücsülő
szerencsétlenektől a rabszolgaság eltörlését méregdrága rongyrázás keretében
ünneplő felsőbb osztályokig különböző figurákkal találkoznak és gyakran épp az
egyszerűnek tűnő rapper vagy a mindig betépett haverja viselkednek a
legbölcsebben. Glover a figuráin keresztül szellemes kommentárokkal világítja
meg, hogy a rasszizmus, az előítéletek vagy a szegénység nem egyszerűen
átlátható, nem fekete-fehér problémák.
Az Atlanta valójában a Louie nem is nagyon távoli rokona.
Ahogyan Louis CK, úgy Donald Glover is vérbeli szerzőként tartja egyben az
egyszerre tragikus, szürreális és felszabadítóan vicces sorozatát. A gyerek, az
elrontott házasság, az összekuszálódó élet, a kereskedelmi siker művészetre
gyakorolt romboló hatása mindkét esetben alapmotívum, csak itt nem a fehér
nagyvárosi középosztály kiüresedése, hanem az afro-amerikai identitás nehézségei
fűtik a szorongásokat. Glover nem próbál válaszokat és recepteket kínálni, New
York-i kollégájához hasonlóan ő is görbe tükröt tart maga elé, vállalását így
maximálisan képes teljesíteni. Együtt sodródunk ezekkel a figurákkal, figyelünk
rájuk és az esetleges előítéleteinken átlépve egyre jobban megismerjük őket. Nyilván
soha nem tudhatjuk meg, milyen feketének lenni ma Atlanta külvárosában, de
valamit egyértelműen megérezhetünk belőle. Ilyennel a tévében eddig csak
elvétve találkozhattunk.
ATLANTA (Atlanta) – amerikai,
2016. Kreátor: Donald Glover. Írta: Donald Glover, Stephen Glover. Kép:
Christian Sprenger. Zene: Ludwig Görensson. Szereplők: Donald Glover (Earl),
Brian Tyree Henry (Paper Boi), Lakeith Stanfield (Darius), Zazie Beetz (Van),
Harold House Moore (Swiff). Gyártó: FX Productions. 10x30 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 5.75 |
|
|