|
|
|
MoziAz egészség ellenszereVarró Attila
A
Cure for Wellness – amerikai, 2016. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: Justin
Hayte. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Dane DeHaan
(Lockhart), Jason Isaacs (Volmer), Mia Goth (Hannah). Gyártó: Regency
Enterprises / Blind Wink. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.
Nevezzük
akár a tömegfilm felől megközelítve elmejátékfilmnek vagy a filmművészet
nézőpontjából tudatfilmnek, a szubjektivitásból fakadó nyitottság
rejtélynarratívákban való hasznosítása az ezredfordulós Álomgyár egyik
legerősebb szerzői gyógymódját jelenti a különféle filmzsánerek elkerülhetetlen
elöregedése, elsorvadása ellen románctól (Egy
makulátlan elme…) science-fictionön át (Donnie
Darko) a horrorfilmig (Másvilág).
Nem csoda, hogy a két halmaz metszetét jelentő alkotások oly gyakran helyezik
álom és ébrenlét határsávjában tartózkodó hőseiket a modernizmus kedvelt Varázshegy-színhelyére, a
szanatórium/fürdőszálló labirintusvilágába (Tavaly
Marienbadban, Nyolc és fél, Ifjúság), amelyek kalandverzióikban – diliház,
börtön, kísértetkastély – egyszerre biztosítják a közönségnek a veszély
izgalmát és a mind-fuck szellemi
kihívását. Tekintve, hogy a zsánerkaméleon Verbinski horrortárában eddig is
főszerepet játszott a fertőzés/betegség metaforája (videóvírustól karib-tengeri
zombikig), érthető módon saját elmefilmjében visszanyúl a gyökerekhez és
egyenesen Mann svájci szanatóriumába küldi ridegszívű (Lockhart) manhattani
bróker-Castorpját, hogy cégigazgatója meglátogatása során maga is a különös
intézmény foglyává váljon, ahol a szörnyű valóság elől vízterápiába és
sárkányeregetésbe menekülő üzleti mogulok társadalomkritika-karikatúrái között
rátalálhat saját belső vadállatára.
A
Verbinski-Hayte páros bő lére eresztett története mégsem a „mi képzelet-mi
valóság” kötelező játszmáinak sokadik kórházmeséjével (Jákob lajtorjájától Viharszigetig)
kínál egészségesebb örömöket a nagyközönségnek: jóval érdekesebb, ahogy a film
két órán keresztül ingadozik a sci-fi/thriller/horror cronenbergi elegye és a
Lynch-féle művészfilm pengeélén, újabb és újabb körökkel elbizonytalanítva
nézőit, vajon ezúttal a szerző álmodja a műfajt vagy a műfaj a szerzőt. Sajnos
a fináléra az alkotók felszámolják ezt a végig lebegtetett kettősséget – és egy
vérbeli gótikus grand-guignol leszámolás keretében látványosan felégetik az
európai modernizmus geronto-fellegvárát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 5 |
 |
|
|
|
