KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/március
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: „A forgalmazási felületek kibővültek” Beszélgetés Káel Csabával
• Soós Tamás Dénes: „Nem kicsi, nem olcsó” Kerekasztal-beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Győri-Drahos Martin: Szorongó ifjúság PÁRHUZAMOS MONTÁZS: Sodrásban // Macerás ügyek
• Kolozsi László: A húsleves muzsikája Jeney Zoltán filmzenéi
• Varga Zoltán: Színköltészet és zenevarázs Richly Zsolt (1941–2020)
MARCO BELLOCCHIO
• Csantavéri Júlia: Remények és ólomévek Marco Bellocchio
• Kovács Patrik: Éjsötét győzelem Az első áruló
JAN HřEBEJK
• Gerencsér Péter: Befejezetlen múlt idők Jan Hřebejk filmjei
ÁLLATI ELMÉK
• Kovács Gellért: Digitális idomárok CGI-meseállatok Hollywoodban
• Nemes Z. Márió: Majomparádé Mit tett Jack?
• Megyeri Dániel: A macska, aki meg sem szólalt Garfield
MŰVÉSZ-ÉLETRAJZOK
• Borbíró András: A tehetség átka A művészportrék közhelyei
• Palotai János: Mű és modelljei A Mű szerző nélkül háttere
FILMEMLÉKEZET
• Gelencsér Gábor: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Pápai Zsolt: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Varga Zoltán: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Murai András: Régi filmek, új lexikon Magyar filmek a kezdetektől napjainkig
• Bakos Gábor: Őskép-kutatás Gaál István: Keralai mozaikok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Pólik József: Körhinta a viharban Platón barlangmozija
TELEVÍZÓ
• Benke Attila: Szerelmek a magyar ugaron Bátrak földje
• Baski Sándor: Álarccal a traumák ellen Watchmen
KRITIKA
• Kovács Bálint: Azért az oroszlán az úr
• Teszár Dávid: Ember a gépezetben Sajnáljuk, nem találtuk otthon
• Vincze Teréz: Nő a férfiak dzsungelében Isten létezik, és Petrunijának hívják
• Tóth Péter Pál: Túlélések A feltaláló
HATÁRSÁV
• Pethő Réka: Obiectiva Theodora A színésznő élete
MOZI
• Gelencsér Gábor: Világpolgárok
• Kovács Kata: A nevek dala
• Baski Sándor: Swallow
• Kránicz Bence: Inkább lennék özvegy
• Rudolf Dániel: Közel a horizonthoz
• Pazár Sarolta: Tess és én – Életem legfurcsább hete
• Vajda Judit: Ailo – Egy kis rénszarvas nagy utazása
• Alföldi Nóra: Mint egy főnök
• Kovács Patrik: Úriemberek
• Huber Zoltán: Talpig fegyverben
• Fekete Tamás: Öngyilkos túra
• Lovas Anna: Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
DVD
• Benke Attila: Nincs akadály
• Varga Zoltán: Szellemirtók
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Lubianker Dávid: Talk Show
• Kovács Patrik: Szombat esti láz
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Alan Moore tanulóévei

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Öngyilkos túra

Fekete Tamás

Selvmordsturisten – dán-norvég, 2019. Rendezte: Jonas Alexander Arnby. Írta: Rasmus Birch. Kép: Niels Thastum. Zene: Mikkel Hess. Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau (Max), Kate Ashfield (Anya), Tuva Novotny (Laerke), Robert Aramayo (Ari), Jan Bijvoet (Frank). Gyártó: Snowglobe Films / Mer Film / Charades. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 90 perc.

 

A dán Jonas Alexander Arnby első játékfilmje, a 2014-es Mikor az állatok álmodnak főszereplője egy lassan farkasemberré változó tinédzser lány volt, a rendező pedig a természetfeletti és a horror műfaji elemeit használta fel egy kamasz-szorongásokkal és testi-lelki elváltozásokkal teli felnövés-történethez – a 2010-es években egyébként korántsem egyedülálló módon. Második filmje is hasonló témát jár körül, csak éppen a skála másik oldalát vizsgálja: (újjá)születés helyett ezúttal az elmúlással kapcsolatos kérdéseit teszi fel.
Az életbiztosítási ügyekkel dolgozó – ezáltal a halállal napi kapcsolatban álló – Maxot (a szokatlanul visszafogott Nikolaj Coster-Waldau alakításában) magánéleti és szakmai indokok egyaránt hajtják, amikor úgy dönt, közelebbről megismeri egy rejtélyes cég, az Aurora működését, amely gyanúja szerint öngyilkosságra készülőknek segít tervük végrehajtásában. Miközben egyik korábbi ügyfele nyomára szeretne bukkanni, visszafordíthatatlannak tűnő agydaganata miatt ő is fontolóra veszi a vállalat szolgáltatásainak igénybevételét. Ám ahogy közeledik az előre kiválasztott időpont, hősünk egyre inkább szeretné megmásítani elhatározását – csakhogy a szerződés utólag nem módosítható.
Amíg a nagy napig eljutunk, Max kissé tétován és értetlenül próbál megismerkedni a végső helyszínként szolgáló hotel lakóival és alkalmazottaival. Fáradt, időnként passzív bolyongása némileg hasonló ahhoz, ahogy a néző próbál eligazodni a metaforikus felhangú film történetében. Hiába erős ezúttal is Arnby színészvezetése és hangulatteremtő ereje, mindez nem tudja feledtetni a forgatókönyv hiányosságait, amelyek a karaktereket, a történetet, sőt a műfaj alapvető elvárásait is érintik. Igazi megfejtésre váró titok sajnos sem a főhős személyiségében, sem a cég módszereiben nem rejlik, így mire elérünk a többértelmű befejezéshez, szinte közömbössé válik az élet és a halál kérdése is. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14475