|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
Streamline MoziMinden, ami lélegzikPauló-Varga Ákos
All That Breathes – indiai, 2022. Rendezte és írta: Shaunak Sen. Kép: Ben Bernhard, Riju Das és Saumyanada Sahi. Zene: Roger Goula. Szereplők: Salik Rehman, Mohammad Saud, Nadeem Shehzad. Gyártó: Rise Films / Kiterabbit Films. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 91 perc. „Delhi egy tátongó sebhely és mi apró
ragtapasz vagyunk rajta” – geometriai pontossággal a játékidő közepére
illesztve fakad ki Mohammed Saud állatorvos, aki testvérével és mentoráltjával egy
civil kezdeményezésként indított madárkórházat üzemeltet India fővárosában. A
narrációban elhangzott költői kép a Minden, ami lélegzik tételmondata is
lehetne, Shaunak Sen rendező tökéletes helyszínt és témát talált a
természetvédelmet, valamint a lokális cselekvés erejét hirdető dokumentumfilmjéhez.
A mű a világ egyik
legszennyezettebb városának törékeny ökoszisztémáját mutatja be, a barna
kányákat állítva a középpontba. A kányák lakott területen is szívesen
fészkelnek, azonban a szennyezett levegő miatt Delhiben tömegesen hullanak a
földre városi repüléseik során. A Wildlife Rescue nevű egység begyűjti a sérült
egyedeket és megpróbálja rehabilitálni őket. A békés egymás mellett élés
elősegítése mellett azért is fontos a három tagú állatmentő-állomás munkája,
mert a városban élő ragadozó madarak szerepet vállalnak a szemét
eltakarításában is. A Delhi utcáin tornyosuló, kezeletlen kommunális hulladékot
találó szimbólummá emeli a rendező. A film rögtön egy bravúros hosszú
beállítással indul, a kamera egy hatalmas szeméthalmon pásztázik végig, amin
százszámra nyüzsögnek a patkányok, a háttérben pedig a belváros szokványos esti
élete zajlik. Máskor egy csigát látunk araszolni egy kidobott rozsdás csövön,
vagy épp egy kecske legelészik a hulladékhegy közepén. Ember és állat együttélésének
nehézségeit, a szimbiózis illékonyságát hangsúlyozza a film, amely a jól működő
szimbolika, valamint a szimpatikus és önazonos főhősök miatt nem válik
pátoszossá. Sen fokozatosan, egyre kíméletlenebbül tárja fel a „tátongó sebhelyet”,
a Delhin végigsöprő erőszakhullám kapcsán a narratívába épülő politikai él
pedig tovább nyomatékosítja az ember felelősségét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|