KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/március
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tánc az élet

Gyöngyösi Lilla

En corps – francia, 2022. Rendezte: Cédric Klapisch. Írta: Santiago Amigorena és Cédric Klapisch. Kép: Alexis Kavyrchine. Zene: Thomas Bangalter. Szereplők: Marion Barbeau (Elise), Denis Podalydès (Henri), Pio Marmai (Loic), Hofesh Shechter. Gáyrtó: Studio Canal / Ce Qui Me Meut. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 117 perc.

Elise balerina, aki előadás közben lesérül, miután rájött, barátja megcsalja őt. A diagnózis lesújtó: valószínűleg sosem térhet vissza a színpadra, így nemcsak a karrierjét, hanem önmagát is újra kell építenie. A testi-lelki gyógyulást a környezetváltozás, a kortárs tánc és egy új szerelem hozza el. A rutinos francia író-rendező, Cédric Klapisch és társírója, Santiago Amigorena főhőse nagy utat jár be. Míg az első tíz perc egy dialógusok nélküli, mesterségesen bevilágított, feszült színpadi (és amögötti) jelenet, a végső kortárs táncos fellépés egy nem kevésbé intenzív, de felszabadult, természetes örömünnep. A filmek előszeretettel démonizálják a balettet a szigora, önsanyargató mozdulatai, kompetitív jellege és ellenséges közege miatt (Piros cipellők, Fekete hattyú), nincs ez másként itt sem – látványos kontrasztként a kortárs tánc a szabadságot, lazaságot, emberségességet testesíti meg, az önkifejezés ideális eszköze, ráadásul Párizs helyett a gyönyörű bretagne-i táj adja hozzá a hátteret. Ha ez leegyszerűsítő is, a mögötte meghúzódó lelki folyamat szép és felszabadító: a film szerint mindenféle mozgás jó és elegendő, párhuzamban azzal, hogy ugyanezt Elsie is belátja önmagával kapcsolatban.

Míg a lány karrierútja izgalmas, a magánéleti körítés kevésbé eredeti: a megcsalásról később nem is esik szó, a családi kapcsolatok inkább közhelyesek. Az új szerelem is váratlannak hat: nem a lelkitársként bemutatott, vonzó gyógytornász, hanem az egyik teljesen ismeretlen táncostárs lesz a befutó. A valódi táncosoknak és az önmagát alakító Hofesh Shechter koreográfusnak köszönhetően a nyitójelenet után is a táncbetétek, mozgással kapcsolatos montázsok a legemlékezetesebbek: az egymásra vágott konyhai munka és táncpróba vagy a hétköznapi mozdulatokban meglátott ritmikus mozgás nem csak látványos, de inspiráló is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15822