|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
MoziTánc az életGyöngyösi Lilla
En corps – francia, 2022. Rendezte: Cédric Klapisch. Írta: Santiago Amigorena és Cédric Klapisch. Kép: Alexis Kavyrchine. Zene: Thomas Bangalter. Szereplők: Marion Barbeau (Elise), Denis Podalydès (Henri), Pio Marmai (Loic), Hofesh Shechter. Gáyrtó: Studio Canal / Ce Qui Me Meut. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 117 perc. Elise balerina, aki előadás közben lesérül,
miután rájött, barátja megcsalja őt. A diagnózis lesújtó: valószínűleg sosem
térhet vissza a színpadra, így nemcsak a karrierjét, hanem önmagát is újra kell
építenie. A testi-lelki gyógyulást a környezetváltozás, a kortárs tánc és egy
új szerelem hozza el. A rutinos francia író-rendező, Cédric Klapisch és társírója,
Santiago Amigorena főhőse nagy utat jár be. Míg az első tíz perc egy dialógusok
nélküli, mesterségesen bevilágított, feszült színpadi (és amögötti) jelenet, a
végső kortárs táncos fellépés egy nem kevésbé intenzív, de felszabadult,
természetes örömünnep. A filmek előszeretettel démonizálják a balettet a
szigora, önsanyargató mozdulatai, kompetitív jellege és ellenséges közege miatt
(Piros cipellők, Fekete hattyú), nincs ez másként itt sem – látványos kontrasztként
a kortárs tánc a szabadságot, lazaságot, emberségességet testesíti meg, az
önkifejezés ideális eszköze, ráadásul Párizs helyett a gyönyörű bretagne-i táj
adja hozzá a hátteret. Ha ez leegyszerűsítő is, a mögötte meghúzódó lelki
folyamat szép és felszabadító: a film szerint mindenféle mozgás jó és elegendő,
párhuzamban azzal, hogy ugyanezt Elsie is belátja önmagával kapcsolatban.
Míg a lány karrierútja
izgalmas, a magánéleti körítés kevésbé eredeti: a megcsalásról később nem is
esik szó, a családi kapcsolatok inkább közhelyesek. Az új szerelem is
váratlannak hat: nem a lelkitársként bemutatott, vonzó gyógytornász, hanem az
egyik teljesen ismeretlen táncostárs lesz a befutó. A valódi táncosoknak és az
önmagát alakító Hofesh Shechter koreográfusnak köszönhetően a nyitójelenet után
is a táncbetétek, mozgással kapcsolatos montázsok a legemlékezetesebbek: az
egymásra vágott konyhai munka és táncpróba vagy a hétköznapi mozdulatokban
meglátott ritmikus mozgás nem csak látványos, de inspiráló is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|