|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
MoziKopogás a kunyhóbanVarró Attila
Knock at the Cabin – amerikai, 2023. Rendezte: M. Night Shyamalan. Írta: Paul Tremblay regényéből M. Night Shyamalan. Kép: Jarin Blaschke. Zene: Herdís Stefánsdóttir. Szereplők: Dave Bautista (Leonard), Jonathan Groff (Eric), Ben Aldridge (Andrew), Kristen Cui (Wen). Gyártó: Blinding Edge Pictures / FilmNation. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 100 perc. Legyen szó egyéni megváltás-történetről vagy
kisközösségek túlélő-harcáról, a Shyamalan-életmű legjellegzetesebb tematikai
vonása az univerzum által küldött jelek észrevétele és értelmezése: olyan
kényszeresen vonul végig az életművön – istenkereső ötödikestől vírusfejtő
tanáron át egy ősi legenda alakjait kutató házmesterig –, mintha csak a rendező
a való világot is egyetlen óriási narratív rejtvénynek tartaná, amelynek
megértéséhez elég egy revelatív erejű felismerés, máris afféle isteni plot
twisttel minden világossá válik. Eddigi rejtélymegoldó történeteihez képest
azonban a Kopogás a kunyhóban nem csak azért jelöl szemléletváltást,
mert az izolált helyszínű MNS-típussztori (háromtagú szivárványcsaládot erdei
kunyhójukban túszul ejt négy apokalipszis-látnok, emberáldozatra kényszerítve
őket a világ megmentése érdekében) immár a jelek felismerése helyett azok
elismeréséről szól – szembeállítva a hit és a racionális világnézet stratégiáit
–; de abban is újdonságot jelent, hogy a Váratlan Átértelmező Csavart épp annak
kategorikus szabotálása jelenti.
Ám ennek felismerése
csupán az alapregény ismeretében lehetséges, ugyanis az adaptáló rendező hiába
követi szinte szó szerint Paul Tremblay Cabin at the End of the World-jét,
ha azután a történet felénél bekövetkező döbbenetes fordulattól megfosztva úgy
átírja és kasztrálja a sztorit, mintha Cameron egyetlen óceánjárót sem
süllyesztene el a Titanicban. Míg a Tremblay-regény arról szól, milyen
kétségbeesetten ragaszkodunk saját kis buborékunk berögződéseihez, Shyamalan
inkább az emberi összetartás és önfeláldozás megváltó erejének szentel egy
unalomig ismert melodráma-tanmesét, kigyomlálva a kíméletlen példázatból
mindazt, ami aktuálissá teszi a 2020-as években – amelyről egyelőre nem úgy
tűnik, hogy az emberiség egyéni áldozatvállalása árán elkerült globális
katasztrófa évtizedeként fog bevonulni az antropocén történelmébe. Shyamalan álomgyáriparos
társaihoz hasonlóan a könnyes csodát választja, nehogy már szembesülnünk
kelljen tetteink véres konzekvenciáival – bár a jelek immár szembeszökőek és
tagadhatatlanok, ráérünk szűkre húzni a nadrágszíjat, ha majd bőingek potyognak
az égből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|