KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/március
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Menekülj!

Csomán Sándor

Leave – norvég, 2022. Rendezte: Alex Herron. Írta: Thomas Moldestad. Kép: Sjur Aarthun. Zene: Jamie Christopherson. Szereplők: Alicia von Rittberg (Hunter), Stig R. Amdam (Torstein), Ellen Dorrit Petersen (Cecilia), Morten Holst (Kristian), Herman Tømmeraas (Stian), Clarence Smith (Raylan). Gyártó: Trollbound Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált, 106 perc.

Úgy meghatározni önmagunkat, hogy a múlt jelentős momentumai – melyek közvetett módon befolyásolják személyiségünket – hiányoznak, szinte lehetetlen. Azok, akik nem tudják pontosan honnan is jöttek, a legtöbb esetben azt sem tudják, merre tartsanak: az identitást alapjaiban meghatározó talapzat biztos tudása nélkül (ami örökbefogadott gyerekeknél is elég gyakori) nem lehet egyről a kettőre jutni, még akkor sem, ha mindenkinek jobb lenne a sötét titkokat rejtő dobozon lakatot tartani.

Ezzel a vakfolttal küzd Hunter is, aki 25 évesen fejébe veszi, hogy egyszer és mindenkorra kideríti, miért hagyták ott csecsemőkorában egy temetőben, fordított kereszttel a nyakában. Hosszas kutatómunkája egészen Norvégiáig vezeti, ahol rövid úton megtalálja közvetlen rokonságát, ám válaszok helyett inkább a nyugtalanító jelek, továbbá a szénné égett hozzátartozó lidérces látogatásai sokasodnak és ahogy mindig: senki sem az, és semmi sincs úgy, ahogy elsőre elképzeljük. Alex Herron nagyjátékfilmes debütálása a premissza alapján figyelemre méltó anyag is lehetne: egyszerre a régmúlt eseményeinek árnyékából kiutat kereső Hunter személyes drámája és természetfeletti elemekkel felvértezett thriller, melynek középpontjában a halott anya folyamatos feltűnésének kínzó körülményei állnak.

Innentől Hunter kettős szerepbe kényszerül: egyrészt magányos nyomozóként össze kell raknia szilánkosra tört múltjának apró darabkáit, illetve meg kell szabadítania családját a mérgező vallási fundamentalizmus téveszméitől – akár vér(r)ontás árán is. Nem lehet mondani, hogy kommersz horrorok kliséit mantrázó kerettörténet (elveszett napló, elvesztett hozzátartozó, elszigetelt helyszín) mentes a kurrens kérdésektől (Hunter énkeresése), azonban a fantáziátlan, kiszámítható fordulatokban tobzódó forgatókönyv ezerszer látott konklúzióba menekül: lehet, hogy mégsem ésszerű ennyire szorosan olvasni a Bibliát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15826