|
Év
2023/március
|
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
Kolozsi László: Elveszett illúziók
Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
Csomán Sándor: Menekülj!
Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
Kovács Patrik: A gép
Huber Zoltán: Eltűnt
Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
Buzsik Krisztina: Valaki figyel
Teszár Dávid: JUNG_E
Gelencsér Gábor: Muriel
Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi
|
|
|
|
|
|
|
MoziMenekülj!Csomán Sándor
Leave – norvég, 2022. Rendezte: Alex Herron. Írta: Thomas Moldestad. Kép: Sjur Aarthun. Zene: Jamie Christopherson. Szereplők: Alicia von Rittberg (Hunter), Stig R. Amdam (Torstein), Ellen Dorrit Petersen (Cecilia), Morten Holst (Kristian), Herman Tømmeraas (Stian), Clarence Smith (Raylan). Gyártó: Trollbound Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált, 106 perc. Úgy meghatározni önmagunkat, hogy a múlt jelentős
momentumai – melyek közvetett módon befolyásolják személyiségünket –
hiányoznak, szinte lehetetlen. Azok, akik nem tudják pontosan honnan is jöttek,
a legtöbb esetben azt sem tudják, merre tartsanak: az identitást alapjaiban
meghatározó talapzat biztos tudása nélkül (ami örökbefogadott gyerekeknél is
elég gyakori) nem lehet egyről a kettőre jutni, még akkor sem, ha mindenkinek
jobb lenne a sötét titkokat rejtő dobozon lakatot tartani.
Ezzel a vakfolttal küzd
Hunter is, aki 25 évesen fejébe veszi, hogy egyszer és mindenkorra kideríti,
miért hagyták ott csecsemőkorában egy temetőben, fordított kereszttel a
nyakában. Hosszas kutatómunkája egészen Norvégiáig vezeti, ahol rövid úton
megtalálja közvetlen rokonságát, ám válaszok helyett inkább a nyugtalanító
jelek, továbbá a szénné égett hozzátartozó lidérces látogatásai sokasodnak és
ahogy mindig: senki sem az, és semmi sincs úgy, ahogy elsőre elképzeljük. Alex
Herron nagyjátékfilmes debütálása a premissza alapján figyelemre méltó anyag is
lehetne: egyszerre a régmúlt eseményeinek árnyékából kiutat kereső Hunter
személyes drámája és természetfeletti elemekkel felvértezett thriller, melynek
középpontjában a halott anya folyamatos feltűnésének kínzó körülményei állnak.
Innentől Hunter kettős szerepbe
kényszerül: egyrészt magányos nyomozóként össze kell raknia szilánkosra tört
múltjának apró darabkáit, illetve meg kell szabadítania családját a mérgező
vallási fundamentalizmus téveszméitől – akár vér(r)ontás árán is. Nem lehet
mondani, hogy kommersz horrorok kliséit mantrázó kerettörténet (elveszett
napló, elvesztett hozzátartozó, elszigetelt helyszín) mentes a kurrens
kérdésektől (Hunter énkeresése), azonban a fantáziátlan, kiszámítható
fordulatokban tobzódó forgatókönyv ezerszer látott konklúzióba menekül: lehet,
hogy mégsem ésszerű ennyire szorosan olvasni a Bibliát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|