KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/március
KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
• Géczi Zoltán: Oscar-protokoll Hollywoodi kvótarendszer
• Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras Filmtörténeti listák és kánonok
TEST ÉS LÉLEK
• Rudas Dóra: Mögöttünk az élet Gyászfeldolgozás és a kamaszok
• Varró Attila: Szőröstül-bőröstül Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino
• Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból Thi Bui: The Best We Could Do
MAGYAR MŰHELY
• Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával
• Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” Beszélgetés Szikora Jánossal
• Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje Beszélgetés Gauder Áronnal
• Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” Rák József (1941– 2022)
• Kelecsényi László: Vitézy, a vagány Medgyessy Éva: Kamerapárbaj
OLASZ PANTHEON
• Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! Gina Lollobrigida (1927-2023)
KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
• Benke Attila: Túl későn ébredő hősök Új raj: Paul Negoescu
• Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve Jerzy Skolimowski: Iá
• Szíjártó Imre: A legjobbak Lengyel életrajzi filmek
• Pataki Éva: Sápadt fényben Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig A Kádár-korszak tévésorozatai 1.
• Szabó G. Ádám: Szent kurva Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek Sundance
• Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak BIDF - Budapest
KRITIKA
• Pethő Réka: Csak egy kis törődés Colm Bairéad: A csendes lány
• Vajda Judit: A legderűsebb tragédia Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár
MOZI
• Varró Attila: Kopogás a kunyhóban
• Kolozsi László: Elveszett illúziók
• Gyöngyösi Lilla: Tánc az élet
• Kovács Gellért: Magic Mike utolsó tánca
• Alföldi Nóra: Egy röpke románc naplója
• Navarrai Mészáros Márton: Hirtelen 70
• Csomán Sándor: Menekülj!
• Fekete Tamás: Asterix és Obelix: A Középső Birodalom
• Kovács Patrik: A gép
• Huber Zoltán: Eltűnt
• Déri Zsolt: Billie Eilish: Live At The O2
• Kovács Kata: Az almafa virága
STREAMLINE MOZI
• Pauló-Varga Ákos: Minden, ami lélegzik
• Pazár Sarolta: Ki vagy a mennyekben
• Buzsik Krisztina: Valaki figyel
• Teszár Dávid: JUNG_E
• Gelencsér Gábor: Muriel
• Benke Attila: Néma csend
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Ötvenesévek-képregények Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hirtelen 70

Navarrai Mészáros Márton

Mack & Rita – amerikai, 2022. Rendezte: Katie Aselton. Írta: Paul Welsh és Madeline Walter. Kép: Sean McElwee. Zene: Leo Birenberg. Szereplők: Diane Keaton (Mack), Taylour Paige (Carla), Dustin Milligan (Jack), Simon Rex (Luca). Gyártó: Page 54 Pictures / Rhea Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

Az Oscar-díjas Diane Keaton már sok felejthető filmben játszott, de olyan rosszban még soha nem, mint amilyen az amerikai színésznő, Katie Aselton legújabb rendezése, a Hirtelen 70. Ebben a páratlanul buta és fantáziátlan komédiában ugyanis az eredeti címben is említett főszereplő, a harmincas éveit kezdő Mack idősebb kiadását játssza, akire Rita nagynéniként hivatkoznak (kínos szerepléséért a legrosszabb színésznőnek járó Arany Málna-díjra jelölték), mert az mégiscsak hihetetlen lenne, hogy a kaliforniai elsőkötetes mindig idős hölgynek érezte magát, aki egy kislány testében rekedt, most pedig – a magyar címben jelzett hirtelenséggel – valóra vált az álma.

Márpedig Paul Welsh és Madeline Walter szkriptje ezzel a fordulattal él: Mack, akit a dicsőített vagány nagymamája nevelt fel, a legjobb barátnője Palm Springs-i leánybúcsúján kihagyja a Puerto Ricó-i rapper, Bad Bunny hűtőházas koncertjét, és inkább regressziós hipnózissal szórakoztatja magát. Igaz, látjuk, hogy az előző életbe visszavezető tartály egy kiszuperált szolárium, a hipnózist vezető hippi pedig olyan, mint egy rossz vicc, Mack valami csoda folytán mégis öregszik harminc-negyven évet, hogy a játékidőből hátralévő egy órában megtapasztalja: nem lehet átugrani egy generációs időt az életből. „Senki nem akar megöregedni” – közlik vele a film végén a szépkorú asszonyokból álló borklub tagjai (köztük Lois Smith, az Öt könnyű darab Partitája), akiknek jobban értékeli a társaságát, mint a barátaiét. Szép üzenet, de sokkalta előrébb mutató lett volna, ha a feldobott társadalmi ügyekről (generációs meg nem értések, influencer-létforma, életkor miatti diszkrimináció) kaptunk volna fontos megállapításokat – vagy, ha az alkotógárda legalább eldöntötte volna, hogy pálcát tör-e az ageism felett, vagy félig-meddig azért csak támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15824