FesztiválPrimanimaFiatalos kezdésCsiger Ádám
Az
elsőfilmes animátorok fesztiválján a csattanós történetek szóltak a
legnagyobbat.
Az
ötödik Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál megnyitója rövid
koncerttel kezdődött, majd Csermák Tibor az ‘50-es évek végén bemutatott
animációjával, a Kismalac és a
farkasokkal zárult. A fiatalon, 1965-ben elhunyt animációs rendező nevét
viselő elismerést idén először adták át: a gyerekfilmes szekció közönségdíját
két alkotás nyerte megosztva, a Hey Deer!
Bárczy Örs rendezésében és Gelley Bálint Farkas Átjáró Másvárosba – Első fejezet: Közbenjáró című munkája. A
megnyitó fő attrakciója azonban egy új, fekete-fehér, élőszereplős imázsfilm
volt (Semmi bogár), ami Visky Ábel
rendezett. A 8 perces, kétszereplős kisfilm Richard Linklater Before-trilógiáját idézi, koncepciója
minimalista: egy véletlen találkozást követ benne párbeszéd egy fiú és egy lány
között, ami jóval többről mesél a Primanimánál, a budaörsi fesztivál
reklámozása csak a slusszpoén benne. Az animáció mint formátum napjainkban
betöltött szerepe viszont szóba kerül benne, és erről legalább annyit mond ez a
kisfilm, mint a kérdést boncolgató videóesszék az Illyés Gyula Művészeti Akadémia
diákjaitól (László Márk: Mi az animáció?,
Pethő Zsófia: Cakó Kacák).
Míg
a fesztiválon vetített két egész estés filmet (Window Horses – Rosie Ming
lírai utazása Perzsiába, A messzi Észak) öntudatos nőalakok kapcsolták
ikerdarabokká, a rövidfilmes versenyprogramban ugyancsak kirajzolódott néhány
népszerű, visszatérő téma. A fesztivál diák vagy pályakezdő alkotók által
készített animációk mustrája, ennek megfelelően fiatalos témák kerültek
terítékre, amilyen például a szerelem, ami három opusz központi témája. A
párkapcsolatok különböző fázisait mutatja be humorosan az amerikai Once Upon a Line (melynek alkotója,
Alicja Jasina elhagyta a karakterek testének körvonalait), a két különös
kreatúra elvaduló románcáról szóló brit A
Love Story, és persze Bucsi Réka Love-ja,
ami elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó elismerést a nemzetközi zsűritől és a
legnépszerűbb magyar animációnak járó, Macskássy Gyuláról elnevezett
közönségdíjat is. Zenét aláfestő klipszerű rövidfilmből csak egy szerepelt a
programban (a német Jazz Orgia),
viszont két dolgozat is egy-egy interjút illusztrált: a kézzel rajzolt, német Eye for an Eye egy indianai
halálraítélt, Frederick Baer megrázó vallomását vizualizálja, Kotschy Péter és
Nemes Barna alkotása, az 56 pedig egy
idős szemtanú visszaemlékezéseit eleveníti meg. Ugyancsak miniinterjúkra épül a
nagyvárosi létről szóló erdélyi Urban
Blindness és a magyarországi bevándorlók hangját hallató Random Walks. Több önportrét is
láthattunk, melyek hangalámondásos narrációval operálnak, ilyen a neurotikusokról
szóló magyar Körömágyszaggatók és a
lengyel Az érzékeny óriás főszerepben
egy gátlásos slam poetry előadóval.
A
versenyprogramban gyakori volt a formai kísérletezés, amihez az animáció
médiuma bőven nyújt lehetőséget. Ilyen dolgozat nyerte a Primanima nagydíját
is: a japán Iku Ogawa filmje, az Azt
hiszem, kicsit össze vagy zavarodva egy véres és egy májas hurka gore-ban
gazdag története. A legemlékezetesebbnek azonban az animációs rövidek
kategóriáján belül is a történetmesélő filmek bizonyultak, amelyek alkotói nem
pusztán hangalámondásos narráció illusztrálására használják a vizualitást,
hanem klasszikus cselekményt (vagy akár csak egy viccet) vonultatnak fel. A
német Life is Rugged még
rövidfilmként is öt különböző poénból összeálló szkeccs, a finn A bajuszban két ficsúr szó szerint
összeakasztja kackiás bajszát, az orosz Egy
anyáról pedig szintén egy képi gegre épül, de a hosszú haját svájci
bicskaként használó asszony portréja közben az anyai szeretetről is sokat árul
el. Az olasz Merlot a Piroska és a farkas paródiája ittas Piroskával
a főszerepben, és okkal nyerte a legígéretesebb magyar animációs tehetségnek
járó George Pal-díjat Tóth Luca a nemi szerepeket kiforgató, roppant
fantáziadús Superbiáért. A cseh Happy End a nemzetközi mezőnyben nyert
közönségdíjat: a Coen-fivérek munkásságát idéző film tévedésekre építő fekete
komédia, visszafelé elmesélve. Jan Saska Cannes-ban bemutatott diplomamunkája
ötletesen forgatja ki a címében szereplő klisé fogalmát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
