KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Lengyel mérce

Andrzej Wajda: Emlékképek

Nincs alku

Pörös Géza

Andrzej Wajda utolsó játékfilmje a Gdyniai filmfesztiválon.

 

Gdynia Wajda jelenlétében emlékezett, ünnepelt és búcsúzott. Szeptember 19-24. között délutánonként helybéliek és fesztiválvendégek lepték el a Zenés Színház és a Filmcentrum közti promenádot, hogy megtekintsék a 90. életévét márciusban betöltött Andrzej Wajda több mint hat évtizedes munkásságát felidéző fotókiállítást s eltűnődjenek egy férfiarc módosulásainak titkos üzenetén. A rendező két új filmjével volt jelen a gdyniai szemlén: a Wróblewski Andrzej Wajda szerint című 42 perces dokumentumfilmmel és az Emlékképek (Powidoki) című játékfilmmel, mely utóbbit a szakmai közvélemény Andrzej Wajda művészi hitvallásaként értelmezte.

A film 1948-ban játszódik Łódź-ban, főhőse pedig Władysław Strzemiński festőművész (Bogusław Linda), aki túl a férfikor delén, hivatásában most jutott el az érettség letisztult stádiumába. Két életfeladat maradt számára. Az egyik, hogy mesterként átadja tudását a fiataloknak, magánemberként pedig, hogy felesége halálát követően felnevelje lányát, a tizenéves Nikát. Vitathatatlan tekintélynek számít, akit eleinte még a lengyel kultúrpolitika vezetői is respektálnak, a tanítványok pedig kifejezetten rajonganak érte. Strzemiński a 20-as években Malevics és Tatlin társaként mint a képzőművészeti avantgarde kiemelkedő képviselője szerzett nevet magának, majd Łódź -ba költözvén megalapította korának egyik legfontosabb művészeti múzeumát. Csakhogy a történelem nem mindig az érdemek szerint ítél, a háborút követő átmeneti időknek vége, a Visztula partján is fokozódik az osztályharc, a művészeti életben a szocreál lesz az egyeduralkodó irányzat. Hősünk nem politizál, cselekedeteit és nézeteit szakmai törvények vezérlik, azt vallja, hogy a művészetet nem a köznapi hasznosság mértéke szerint, hanem a benne feszülő alkotóerő alapján kell megítélnünk. Aszerint, hogy az mennyire segít bennünket eredeti felismerésekhez, mennyire nyit meg új perspektívákat és új világokat számunkra. Természetesen nézeteivel magára marad, csupán néhány tanítványa tart ki mellette még egy darabig. A film hőse komisz választási helyzetbe kerül: vagy megadja magát a korszellemnek, megtagadva ez által egész addigi életének szakmai és erkölcsi hitelét, vagy hű marad eszményeihez, de akkor egzisztenciális veszélybe sodorja önmagát és lányát. Strzemiński kiállja a próbát, nem köt alkut, ezért elfogynak előle az utak. Állását elveszti, képeit vandálok teszik tönkre. S bár nyomorúságos helyzetében arra kényszerül, hogy ünnepi felvonulásokra alkalmi munkásként Sztálin-portrét mázoljon, rövidesen az ilyenfajta kegyelemkenyértől is megfosztják. Megbetegszik, kórházba kerül, aztán egy napon a látogatóba érkezett lánya döbbenten látja, hogy apja ágya megüresedett…

Wajda elfogulatlan tárgyiassággal fogalmaz. Bár teremtménye helytállását állítja filmje középpontjába, előzőleg mégis vele mondatja ki, hogy a legnagyobb szenvedés nem reá, az elveiért meghalni is kész művészre vár, hanem az ártatlan gyerekemberre. Nika ugyanis árva lesz, sorsa majd egy leánynevelő intézetben folytatódik.

A bemutató idején mindenkit áthatott a várakozás izgalma, a Gondviselés kegyes volt a sokadalomhoz, mintha csak azt kívánta volna üzenni a híveknek, hogy jegyezzetek meg és raktározzatok el magatokban minden pillanatot, minden gesztust, mert most lehettek együtt utoljára a Mesterrel. Amikor Pan Andrzej több funkciós tolószékével, felesége, Krystyna Zachwatowicz-Wajda asszony, Jacek Bromski filmszövetségi elnök, Maja Komorowska, Andrzej Seweryn, Bogusław Linda és más kiválóságok társaságában bevonult a Zenés Színház színpadára, a nézők hosszan és felállva ünnepelték. Több volt ez a kitartott ováció egy jelentős szerző udvarias köszöntésénél, ezekben a felemelő pillanatokban egy korszakos személyiség, a szakma és a közönség összetartozásának újbóli megerősítése történt meg. Ma már, a komor folytatás ismeretében leírhatjuk: mindörökre szólóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 25-26. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12989